Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1909-1910 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1909 / 1. szám - Az igazgatóság jelentése az 1908-1909. egyesületi évről

4 mélyen »érti magasztos tisztünk méltóságát egyeseknek az az eljárása is. hogy a karónkon kiviil álló tényezők illetéktelen és törvényellenes befolyása révén iparkodnak személves előnyökhöz jutni. Az ország minden egyes lakosának köztudatába ment már át az a meggyőződés, hogv a liiró lis/.te a legautoritalivabb állami hivatal. Nagyon természetes tehát, hogy a birót föl kell ruházni mindazokkal a tulajdonságokkal, a melyek arra képesítik, hogy ezt a legnagyobb hatósági tekintélyt állásához méltóan érvényre és kifejezésre juttassa. Mikor az emberek legnagyobb javaiknak: a becsületnek, az életnek, a vagyonnak az oltalmát a bíróságra bizzák ; a midőn mindenki vallja, hogy az igazságosság az államnak talpköve: akkor az államnak, nem pedig a bíráknak érdeke, hogy tisztüket mindazokkal a biztosítékokkal övezzék körül, a melyek lehetővé teszik, hogy «a törvény fensége, kivétel nélkül, minden esetben és mindenkivel szemben, rendíthetetlen közeget találjon az alkotmányos és független bíróságban*. (Csemegi.) Mert hiszen az egész czivilizált világ tisztában van már azzal, hogy a bíró függetlensége nem az ő személyes kedvezménye vagy kiváltsága, hanem a társadalom oltalmának leghatásosabb eszköze, a pillanat befolyása alatt cselekvő alsó vagy felső végrehajtó hatalommal szemben. A nép jól érzi ezt és azért akar olyan bírákat, a kikben föltétlenül megbizhalik abban az irányban, hogy bármily hatalommal szemben, minden melléktekintet nélkül, csakis a törvén) és a tiszta lelkiismeret alapján járnak el. Mennél jogosultabb ez a bizalom, annál jobban erősödik meg a nép jogérzete. E bizalom híján csaknem lehetetlenné válik a társadalmi együttélés, erős bíróság nélkül pedig lehetetlen volna a jelen idők gazdasági és társadalmi harczai közepette az állami életben olyan szilárd és rendületlen szervet találni, a mely egyfelől a közrend fönntartásának biztosítéka, másfelől a társadalom erkölcsi és gazdasági ellentéteinek megnyugtató kiegyenlítője. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha a biró nem az állami halalom akaratának, hanem egyesegyedül a törvénynek a közege és végrehajtója. A biró, birói működésével, nem a kormányhatalmat szolgálja, hanem csakis a (örvényt, a melyet alkalmaz és a melynek alkalmazásával valósággal új jogot is teremt, úgy. hogy az állam életében működése csakis a törvényhozó hatalomé mellé sorozható. Mivel azonban nyilvánvaló, hogy a biró, mint az állam alkalmazottja, hivatali tevékenységében kell, hogy valamelyes felügyelő hatóságnak legyen alárendelve ; mivel ez a felügyelő hatóság, a szó igaz értelmében alkotmányos államban, csak a felelős minister lehet: nyilvánvaló, hogv a birói függetlenség intézményes szervezésénél mindent el kell követni, hogy e kétféle halalmi kör a közérdek rovására egymással csszciilk::zcsbe ne kerüljön hegy a fslugytló halasign ik jutalmazó és büntető jogköre ne váljék a birói függetlenség veszedelmévé. Mert igaza van a franczia semmítőszék egyik nagynevű elnökének. Henrion de Pansey-nek, midőn azt mondja, hogy azt, a ki a bírákkal rendelkezik, könnyen azzal gyanúsítják, hogy rendelkezik a bíráskodással is (celui, qui dispose des juges, est facilement soupconné disposer des jugements). Egyesületünknek egyik legfőbb feladata az e két hatalmi kör közt el nem engedhető összhangot ügy létesíteni és megóvni, hogy mindegyik alkotmányos érdek egyenlő mértékben érvényesülhessen egymás mellett. Mennél jobban ébresztjük és fejlesztjük kartársainkban magasztos hivatásuk tudatát; mennél jobban sikerül megerősíteni bennük azt a meggyőződést, hogy hivatásuknak hozzánk méltó teljesítése a legmagasabb jogászi es általános műveltséget követeli meg. a mely csakis a kiképzés tökéletesítésével és folytonos továbbképzéssel érhető el; mennél inkább válik köztudattá, a mi működésünk révén is, hogy a bírónak és ügyésznek az erkölcsi tulajdonságok mindegyikében mintaképül kell szolgálnia embertársai elölt; mennél gyakrabban hangsúlyozzuk, hogy az igazi függetlenség legnagyobb es legigazibb biztosítéka a nemes önérzet és a jellemnek az az öntudatos büszkesége, a mely sohasem esik áldozatává önző egyéni előnyöknek és sohasem alacsonyodik le a fenséges tisztével össze nem íero cselekvésre ha a jó,;1; múvíltssvsL a törvények hiányaira utalással, azok hibáinak javításaival részt veszünk hazánk jogi kulturális munkásságában; ha síkra szállunk a jognak és törvénynek mindenki fölött uralmáért es hozzánk illő módon szembe szállunk mindennel, a mit kicsinylő gáncs, tudatlanság, a tomes; kegyének hajhászása, a pártpolitikával szemben való gyöngeség a magyar igazságügyön megronthat; ha nem lármásan harczolva, de becsületes, kitartó munkával védjük meg a jogszolgáltatás függetlenségét bárhonnan jövő támadással szemben: akkor mi a végrehajtó halálomnak olyan szolgálatol teszünk, a melyet keresni és megbecsülni kell és a melyet az olyan komoly és belátó hatóság, a melynek vezelőil működésükben nem hinság es hatalmi vágj irányít, avagj a csalhatatlanságnak a hatalommal oly sokszor együtt járó érzése őreimmel föl is fog használni a köz igaz erdekében, a nélkül, hogv ezzel egyesületünk versenyre akirna kelni i felügyelj hatosiggal i nélkül hegy ezzel a felügyili hatóságok jelentés: ii .s •,; I: mi n\ ul e. ni fölöslegesekké lenné, avagj annak törvényes jogköréi szűkíteni akarná. Sőt a szabad egyesülésnek és a hivatali közegeknek véleménye együttvéve sokkal jobban és sokkal több oldalról fogják megvilágítani a szóba jövő összes kérdéseket, úgy, hogy ilyen módon a döntő kormányhatóság is mindenkor az egész birói és ügyészi kar igazi ; közvéleményét fogja megismerhetni. De egyesülésünknek mindezeken leiül még og\ nagy fontosságú hivatása van. Ha végig tekintünk bármely ország kulturális életének történetein, tapasztalni fogjuk annak igazságát, a mii liuckle állapít meg ! nagy éleslátással az emberi művelődés történelméről írt művében, azt l. i.. hogy semmiféle nagy politikai mozgalom, semmiféle nagy reform, akár a törvényhozás, akár a végrehajló halálom terén, soha és sehol sem indul ki a kormánytól. Mindig és mindenüti, mondja a hírneves angol író, bálor és szellemes gondolkozók javasolták a reformáló lépésekel, olyanok, a kik a visszaélésekel és hibákat fölfedezve és föltárva, egyben megfelelő eszközöket is ajánlottak ellenük. Ennek ellenére azonban, még a legfölvilágosultabb kormányok is, még hosszú ideig tűrik a visszaéléseket és hibákat, nem alkalmazva az azok megszüntetésére javasolt eszközöket. Csak mikor a kívülről jövő nyomás olyan erős, hogy engedni kell és a körülmények is kedvezők : akkor határozza el magát a kormány a reformra, mely ha valahára végre van hajtva, akkor a kormány elvárja a néptől, hogy csodálj) bölcsességet es elerel il issl a melylysl mindezt megalkotta. így lévén ez a valóságban, a birák és ügyészek sem maradhatnak el, midőn a jogszolgáltatás reformkérdéseiről van szó, nálunk annál kevesbbé, mert hazánkban a bírónak és ügyésznek nincs alkalma, úgj a mini ez a küllőid számos államában történik, közvetetlen részi venni az igazságügyi törvényhozásban. Innen van, hogy a törvényhozás tagjai, túlnyomó részükben, akaratlanul is egyoldalii vagv : pártpolitikai szempontból bírálják a kormány törvényjavaslatait, epén úgy, mint annak rendeleteit, politikai okokból helyeselvén ezeket akkor is, a mikor igaz jogászi meggyőződésük azokkal ellentétben van. Azt se feledjük, hogy a nagyközönség is a törvények hibáién és a törvénykezés fogyatékosságáért első sorban a bírót szokta felelőssé tenni, holott ő nem tehet egyebet, mint kötelességszerűen alkalmazni a rossz és elavult törvényi is. ama törvénykező szabályok keretében bíráskodva, a melyeket a törvényhozás számára is megszabott. Ilyen esetekben ismét egyesülésünk joga és kötelessége íölvilágosílással szolgálni, javaslataival pedig a helyes irányba iparkodni terelni mind a közvéleményt, mind az illetékes köröket, a melyek nem érzik oly közvetetlenséggel a jogszabályoknak orvoslásra szoruló káros hatásait. Ite ki mondaná fölöslegesnek egyesülésünk létezését és meddőknek törekvéseit, a mikor nagy szomorúsággal, gyakran fájdalmas megdöbbenéssel azt kell tapasztalnunk, hogy a biróság függetlensége, működése és hivatása iránt az ország közvéleménye körében sincs meg mindig a kellő érzék és a tiszta fölfogás. Hiszen az a dicséret, a melylyel időnként, egy-egy létező határozat ötletéből, néha még a határozat meghozatala előtt is, az egyik vagy a másik fél hivei — nem mindig tiszta igazságérzetből a biróság függetlenségét és pártatlanságát elhalmozzák, sokszor úgy tűnik föl, minlha ez a dicséret captatio benevolenlin- lenne, vajíy mintha a biróság föltétlen megbízhatóságában és rcszrehajlallanságában kételkedni is tudtak volna. Ezek az érdekből dicsérők megfeledkeznek arról, hogy efféle hyinnusok tulajdonképen fölötte sértők, meri a bíróságnak