Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 4. szám - Külföldi honosok magyarországi hagyatékára alkalmazandó anyagi öröklési jog

41 már a konferencia második bizottsága nem fogadta el. Jelentése így szól (Actes p. 121.): „Mais la Commission a dű rejeter cetté proposition, dont la conséquence eűt été d'unir dans une Convention des Etats décidés á pratiquer deux régles différentes, dont l'une serait précisément celle, que nous nous proposons d'abolir." A konferencia plenumában, az 1904. június 3-án tartott ülésen, az egyezménytervezet 1. cikkének elve, hogy az öröklési jogra az elhunyt hazai joga mérvadó, a magyar módosítás elvetésével tíz szavazattal egy ellenében fogadta tott el. Pro szavaztak: Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Hollandia, Románia, Svédország és Svájc. Contra csak Belgium szavazott, nem szavaztak pedig Magyarország, Dánia, Spanyolország, Japán, Portugália és Oroszország (Actes p. 112.)• A szavazás előtt Töry, Magyarország képviselője, következő kijelentést tette: „Quoique la Hongrie, dans l'état actuel de sa législation, ne signera probahlemient pas la présente Convention sans la réserve meationée, il est néanmoins possible que, sous l'influence de l'adoption du principe de l'unité de la succession par un nombre d'Etats considérable, la Hongrie plus tárd, aprés avoir achevé la codification de son droit civil, se déciderait á adhérer á la Convention qu'eile hésite encore de signer." Ezen kijelentés óta harminc év merült el in gurgite vasto temporum, a magyar magánjogi törvénykönyvnek javaslata is már öt év óta szunynyad a képviselőházi bizottságban, de megmaradt azon középkori feudális mentalitás, mely idegen jog alkalmazását az állam területén fekvő ingatlanra az állami fenhatóság ellen elkövetett merényletnek tekinti, de másrészt az állami szuverenitással összeegyeztethetőnek tartja, hogy a belföldi bíróság idegen ingó hagyatékra az idegen jogot alkalmazza, mert a irégi statutumi theoria szerint mobilia ossibus inhaerent, personam sequuntur. Ezen feudális mentalitáshoz csatlakozott legújabban a m. kir. Kúriának 1932 február hó 18-án P. I. 7730/33—1929 sz. alatt kelt Ítéletében (Magánjog Tára XIII. kötet 71 lap), mely minden indokolás nélkül (Pp. 401 §. 6 p.) szakit az eddigi állandó gyakorlattal, elejti a hagyaték egységességének egyedül helyes elvét és kijelenti: „Az ingatlanra vonatkozó öröklési igények elbírálásánál tekintet nélkül az örökhagyó honosságára annak az államnak a törvényei iránya dók,, amelynek területén az ingatlan fekszik. Csupán az ingó hagyatékra vonatkozó öröklési igények igazodnak az örökhagyó államának joga szerint, aminthogy a m. kir. Kúria 212. sz. elvi határozatában is a külföldi jog alkalmazását csak az ingó hagyatékra engedi meg." Mivel pedig ezen álláspontot a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 1933. június 17-én kelt 57. számú polgári döntvénye is (közzétéve a Budapesti Közlöny 1933. évi 153. számában) magáévá teszi és ezt a Ppé. 75. §. szerint a bíróságok mindaddig követni kötelesek, míg a kir. Kúria teljes ülése meg nem változtatja, úgy most már nem lehet kétséges, hogy a magyar nemzetközi magánjog értelmében a magyar bíróságok külföldi honos magyarországi ingatlan hagyatékára a magyar jogot, ingó hagyatékára pedig, ha ennek letárgyalására illetékesek, elvileg az örökhagyó hazai