Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 4. szám - Külföldi honosok magyarországi hagyatékára alkalmazandó anyagi öröklési jog

32 teljesen irreleváns, hogy mely területen fekvő vagyonra vonatkozik a végrendelet, ezt a magyarázatot nem lehet a 34. §-nak teljesen világos és félreérthetetlen szövegéből kihámozni vagy abba belemagyarázni. A 34. §. nem akart nóvumot statuálni, hanem a nemzetközi magánjognak elméletében uralkodó felfogást sanktionálta, mely a végrendelkezőnek két lehetőséget akar nyújtani, ha külföldön végrendelkezik: vagy végrendelkezik hazájának joga szerint vagy ha ez bármely okból nem történhetik meg, akkor végrendelkezhetik a hozzá legközelebb fekvő törvény szerint, mely a dolog természete szerint a lex loci actus. Tertiu.ni non datur. Csodálatos, hogy miként lehet ilyen világos törvényszöveget félremagyarázni, midőn in verbis nulla ambiguitas est és a legis ratio is kézen fekvő, mely nem céloz mást, mint a külföldi végrendelkezést megengedni, anélkül, hogy törődne azzal, mi volt a külföldi végrendelkezés indító oka. Hogyan végrendelkezzék p. o. az Ausztráliában lakó magyar honos Magyarországon maradt ingatlanáról, ha lakhelyén senki sincs, ki felvilágosítást adhatnak neki, hogy mily módon kell a magyar jog szerint végrendelkeznie. Nehogy végrendelete esetleg érvénytelen legyen, ezért engedi meg a 34. §.,, hogy a lex loci actus szerint is végrendelkezhet, mert máskülönben megfosztanék őt a végrendelkezés lehetőségétől, ami nyilvánvaló méltánytalanság volna. És ha ezen magyar honos, ki Ausztráliában az ottani jognak megfelelően végrendelkezett, hazájába visszatér, akkor az ausztráliai helyi jog szerint készült végrendelet nem lesz érvénytelen: „weil ein letzter Wille, bei dem die Formen des Errichtungsortes beobachtet wurden, überall als íormell giltig anzusehen ist." (Unger 1. c. p. 208. jegyzet 189.). Hogy az 1876:XVI. t.-c. 34. §-ának szövege tényleg csak a nemzetközi magánjogban a locus regit actum elvének uralkodó felfogását reprodukálja, ezt bizonyítja a hágai negyedik nemzetközi magánjogi konferencia (1904.) öröklésijogi egyezményének tervezete is, melynek 3. cikke (első bekezdés) így szól: „Les testaments sont valables, quant á la forme, s'ils satisfont aux prescriptions, sóit de la loi du lieu oü ils sont faits, sóit de la loi du pays auquel appartenait le défunt au moment oü il disposait." Az 1876:XVI. t.-c. 34. §-a csak a végrendelet alakiságaira vonatkozik. A végrendelet anyagi érvényességének és az egyes végintézkedések megengedhetőségének kérdésében sem a hagyatéki vagyon fekvése mérvadó kritérium, amint Löw állítja (p. 16.), hanem mérvadók azon ország nemzetközi magánjogának kolliziós normái, mely országnak bírósága a hagyaték letárgyalására hivatott. A magyar bíróság p. o. a külföldi honosnak ingó hagyatékát, mely Magyarországon fekszik, rendszerint nem magyar jog szerint fogja letárgyalni, ha ezen tárgyalásra hivatott, hanem a külföldi honosnak hazai joga szerint, mert a magyar nemzetközi magánjog álláspontjának a lex patriae alkalmazása felel meg és az ingatlan hagyatékra sem azért alkalmazandó a magyar öröklési jog, mert az magyar területen fekszik, hanem azért,, mert a lex rei sitae alkalmazását követeli a magyar nemzetközi magánjogban jelenleg uralkodó felfogás.