Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 4. szám - Külföldi honosok magyarországi hagyatékára alkalmazandó anyagi öröklési jog

3! jog, a házassági jog és a fentemlített négy hágai családjogi nemzetközi becikkelyezett egyezmény). Kivételnek csak annyiban van helye, amennyiben nemzetközi szerződések, a viszonosság hiánya vagy tételes jogszabályok más elbánást követelnek meg. Tekintet nélkül a hagyaték ingó vagy ingatlan voltára különleges jogszabályt tartalmaz az 1876:XVI. t.-c. 34. §-a, mely szerint „a külföldön tett végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékek tekintetében akkor is érvényesek, ha azon ország jogszabályainak, amelyben keletkeztek, megfelelnek." Ezen szabály a nemzetközi magánjogban általánosan elfogadott szokásjog útján1) keletkezett elvet „locus regit actum" ismeri el. A külföldön alkotott végrendelet tehát érvényes, ha a lex loci actus (az intézkedés helyének törvénye) szerint érvényes, noha a végrendelkező hazájának törvénye szerint alakilag érvénytelen (Kúria Ítélete 1914. november 18-án 1761. sz. Mdt. IX., 32.). Vice versa a külföldön alkotott végrendelet akkor is érvényes, ha a lex loci actus szerint ugyan érvénytelen, de a végrendelkező hazai joga szerint alakilag érvényes (Kúria Ítélete 1913. február 25-én 5434/1912. Mdt. VII. 67.). A Kúriának helyes álláspontja szerint, mely megfelel a nemzetközi magánjog tudományában általánosan uralkodó felfogásnak, a locus regit actum elvének ezen vonatkozásban fakultatív jelentősége van, azaz a végrendelkező vagy a lex patriae vagy a lex loci actus formáinak megfelelően végrendelkezhet és ezért tévesen akarja Ferenczy (1. c. p. 268., 321. szakasz) az 1876:XVI. t.-c. 34. §-ába belemagyarázni, hogy a belföldön lakó 'vagy ingatlant birtokló idegen honosnak hazánk területén kívül tett végrendeletét is érvényesnek kell hazánkban elismerni, ha megfelel a magyar törvény által előírt alakiságoknak, noha az idegen honos hazájának, valamint a végrendelkezés helyének törvénye szerint érvénytelen. Ilyen' végrendelet alakilag érvénytelen, még ha véletlenül meg is felelne a magyar törvény által megkövetelt alakiságoknak, mert a külföldön végrendelkező idegen honos csak a lex patriae vagy a lex loci actus alakiságai szerint végrendelkezhet. Magyarország az idegen honosnak nem hazája, a magyar jog tehát nem hazai joga és mivel a végrendelet nem magyar területen 'kelt, úgy nem lesz csak azért érvényes, mert neki Magyarországon lakhelye vagy ingatlana van és a végrendelet esetleg a magyar törvény alakiságainak megfelel. Egy jogügylet érvényét nem lehet ilyen esetlegességektől függővé tenni. Ferenczy nézete nem egyeztethető össze az 1876:XVI. t.-c. 34. §-ának világos szövegével és azért téves Löw Lóránt (1. c. p. 16.) azon állítása is, hogy a Magyarországon kelt külföldi vagyonra vonatkozó végrendeletet a magyar bíróságnak mindenesetre érvényesnek kell elismernie, ha a magyar törvény alaki kellékeinek megfelel és akkor is, ha azon ország törvényeinek felel meg, amelynek területén a hagyatéki vagyon fekszik. Az 1876:XVI. t.-c. 34. §-ának szempontjából !) Unger, 1. c. I. k. p. 205—208.