Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - A magyar-délszláv vegyes döntöbiróság itélete a menekült magyar köztisztviselök illetményperében

23 Alig szükséges megemlíteni, hogy a nemzetközi jog szempontjából a magyar jog csak tény, amelynek jelentőségét a bíróság jogosult mérlegelni. A bíróság úgy találja, hogy az állam és tisztviselői közötti vonatkozások a maguk egészében az állam szuverenitása részére fenntartott területre tartoznak és semmiképpen sem érinthetők a Trianoni Békeszerződés 250. cikke által. A felperesek ellen az elfoglalt területeken •<s)alk egy intézkedés történt a hatóságok részéről, nevezetesen az állásuktól való megfosztás, vagy az elbocsátás, amelynek törvényessége és következményei nem vizsgálandók a bíróság által. Más szempontból nézve a felperesek érvelését ia bíróság úgy találja, hogy a kereseti kérelmek tulajdonképpen nem egy lefoglalási, vagy felszámolási intézkedés megsemmisítésére és intézkedés tárgyát képezett javiak, vagy jogok visszaadására irányulnak, hanem megkívánják állapítani, egy jognak a létezését, amely állítólag az elbocsájtás folytán közvetve érintetett. Mindezek figyelembe vételével a keresetek nyilvánvalóan nem tartoznak a 250. cikk keretébe. Végül meg kell említeni, hogy a béketárgyalások folyamán a Békekonferencia Elnökéhez intézett emlékiratban a magyar küldöttség a konferencia figyelmét felhívta a megszállott területek tisztviselőinek helyzetére. (Magyar Békedelegáció munkájáról készült jelentés II. kötet 338. oldal, 6 melléklet XIX. jegyzet.) ,,Bár az 1918. november 3-i és 13-i fegyverszüneti szerződés úgy rendelkezik, hogy a közigazgatás a jelenlegi közegek kezében marad, a megszálló hatalmak a megszállott területek tisztviselőinek nagyrészét elbocsájtották, vagy beszüntették fizetésük folyósítását dacára (annak, hogy e területeken az adókat és más jövedelmeket ők szedték." Ennek az eljárásnak az indokolására leggyakrabban azt hozzák fel, hogy a tisztviselők megtagadták a hűségeskü letételét, amikor nyilvánvaló, hogy a nemzetközi jog ismert rendelkezései szerint tilos hűségesküt követelni a megszállás idején, mielőtt még ia Békeszerződés rendezné világosan a területi kérdéseket. Továbbá: „az ekként állásuktól és illetményüktől megfosztott tisztviselők családjukkal együtt jövedelmi forrás nélkül maradnak, leírhatatlan nyomorba süllyednek és fizikai munkát kénytelenek vállalni, amely szociális 'helyzetükkel össze nem egyeztethető" ... „A megszálló hatalmak azonban még tovább mentek e területek tisztviselőivel szemben. Kiűzték őket sokszor 24 órán belül lakásukból és csak a legszükségesebb ingóságok elvitelére adtak engedélyt, vagy internálták őket, beszüntetvén illetményeik folyósítását." Pontosan ez az, amit a jelen ügyek felperesei panaszolnak. A magyar békeküldöttség azt kérte la Békekonferenciától, iktasson a Békeszerződésbe olyan rendelkezéseket, amelyek a megszállott területek tisztviselőiienk helyzetét szabályozzák. A következő szöveget ajánlották: „Azok az államok, amelyek Magyarország régi területeinek egy részét kapták, kötelesek kifizetni az összes köztisztviselőknek, akik