Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - A magyar-délszláv vegyes döntöbiróság itélete a menekült magyar köztisztviselök illetményperében

24 ezeken ia területeken 1918. november 3-án szolgálatban állottak — amennyiben ez a mai napig nem történt volna meg — minden illetményüket, illetve ami abból vissza lett tartva és ami járt volna nekik az 1918. november 3-án rájuk alkalmazandó jogszabályok értelmében." A jövőre nézve más rendelkezések [felvételét kérték. A Szövetséges és Társult Hatalmak válaszában, amelyei a magyar küldöttségnek a béke feltételeire vonatkozólag adtaik, a következőket olvassuk: „A Szövetséges és Társult Hatalmak úgy vélik, hogy a magyar Békeik-üldöttségnek az a kérelme, miszerint a területekben gyarapodó államok kötelezendők volnának a régi magyar köztisztviselőket alkalmazni, teljesíttetett." Egyébként megvannak arról győződve, hogy a kedvezményezett államok a méltányosság szellemében fogják megvizsgálni ezeknek a régi magyar tisztviselőknek a helyzetét, akik az állam polgáraivá válnak." Az következik ebből, hogy a béketárgyalások folyamán azok a kérelmek, amelyek most e biróság elé terjeszttettek, már tárgyaltattak és a szerződés szerkesztői világosan úgy határoztak, hogy e tárgyban semmiféle rendelkezést a Békeszerződésbe nem vesznek fel. Tehát vizsgálat után és szándékosan hagyták ki a Trianoni Békeszerződésből azokat a rendelkezéseket, amelyek a magyar államtól elcsatolt területeken hivatásukat gyakorló köztisztviselők helyzetére vonatkozó kérdéseket rendezték volna. Fenntartották ia (kedvezményezett államok teljes szabadságát e tárgyban. A biróság nem tulajdoníthat magának kerülő úton olyan hatáskört, amellyel a Békeszerződés kifejezetten nem ruházza fel. Ennek folytán a Magyar—Jugoszláv Vegyes Döntő Biróság kimondja, hogy nem bír hatáskörrel, kimondja, hogy a kereset nem fogadható el és a 100 hollandi forintban megállapított bírósági költséggel felpereseket terheli meg. Tomcsányi Móric magyar döntőbíró különvéleményt nyújtott be. Páris, 1934. január 28-án. Schreiber s. k. elnök, D. ArandjelovitCh s. k., M. de Tomcsányi s. k., Van Hamel, Hammerich döntőbírák, A. J. N. M. Struycken titkár. A kiadmány hiteléül aláírás s. k. Tomcsányi Móric döntőbíró különvéleménye. Nem tudok csatlakozni a Magyar—Jugoszláv Vegyes Döntő Bíróságnak a fenti ügyekben hozott ítéletéhez sem rendelkező részét, sem indokait illetőleg, miért is van szerencsém a biróság elé különvéleményt terjeszteni. Indokaim a következők: I. Nem lehet a hatáskör hiányára következtetni a szuverenitás elvének hangoztatásával és azt állítva, hogy a tisztviselők jogi helyzetének a szempontjából és különösen ami állásuktól való megfosztást illeti, ezt az elvet nem érinti a Trianoni Békeszerződés 250. cikke. Ami általában a szuverenitás kérdéséi illeti, az a nemzetközi jogban mindig feltételes és bizonyos mértékig jogilag korlátolt. Tulajdonképpen minden nemzetközi szerződés célja iaz állami legfőbb hatalom korlátozása. Igaz, hogy ez a korlátozás maguknak az államok-