Nemzetközi jog tára, 1933 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 5. szám

42 szabályokban keresendő, amelyek amint fentebb említettem kimondják, hogy az esetben, ha alperes külön iratban terjeszti elő a hatásköri kifogást, akkor az érdemi rész tárgyalása felfüggesztendő. A másik oka az, hogy az alperes államok minden egyes esetben hatásköri kifogást emeltek akár volt rá okuk, akár nem. Ezzel a magatartásukkal a perek elhúzását célozták, ami sikerült is nekik, amenynyiben például a tisztviselőperekben 10 év óta még nem tudtunk érdemi tárgyalást elérni. Évekig tartott ugyanis, amíg a felek közötti kétszeri iratváltás a hatásköri kérdésekre vonatkozólag megtörtént és a Vegyes Döntő Bíróság egy vagy 'két szóbeli tárgyalást tartott. Közbejött 1929-ben és 1930-ban a hágai és párizsi Egyezmények előkészítése és letárgyalása, valamint a vegyes döntő bírósági eljárások felfüggesztése a párizsi Egyezmények értelmében az esetleges egyezségek lebonyolítása érdekében. Egyezséget ugyan Cseh-Szlovákia kivételével nem kötöttünk, de a kis ántánt államok elérték, hogy a vegyes döntő bíráskodás több mint egy éven keresztül szünetelt. Szóval megint időt nyertek. A Magyar—Cseh-Szlovák Vegyes Döntő Bíróság állásfoglalása tehát a hatásköri és érdemi kérdések együttes tárgyalása tekintetében perjogi szempontból teljesen helyes, magyar szempontból pedig előnyös. Ez az állásfoglalás természetesen még nem jelent pernyerést, azonban megadja a lehetőséget arra, hogy a magyar felperesek összes érveiket előadhassák és megteremthessék a pernyerés előfeltételeit. A hozott ítélet nemcsak a tárgyi jellegű (ratione matériáé) hatásköri kifogások letárgyalása tekintetében tartalmaz figyelemreméltó megállapítást és újítást, hanem az alanyi (ratione personae) hatáskör kérdésében is kimond egy elvet, amely nem bír ugyan nagy jelentőséggel, de mégis említésre méltó, mert sok munka és kiadástöbbletet okoz a magyar felpereseknek. Kimondja ugyanis, hogy az állampolgárság igazolására nem elég, ha a felperes bizonyítja, hogy a trianoni Békeszerződés hatálybaléptekor, vagyis 1921. július 26-án Csonkamagyarország területén bírt községi illetőséggel, nem elég az, ha bizonyítja, hogy Csonkamagyarország területén született ő is, apja is, nagyapja is, hanem követeli a magyar állampolgársági bizonyítvány beterjesztését. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál tudnunk kell azt, hogy a Vegyes Döntő Bíróságok előtt csak különböző állampolgárságú felek léphetnek fel, tehát a Magyar—Cseh-Szlovák VDB. előtt csak magyar, vagy cseh-szlovák, a Magyar—Jugoszláv VDB. előtt csak magyar, vagy jugoszláv állampolgár stb. Tudni kell azt is, hogy az állampolgárság 'kérdését a trianoni Békeszerződés 61. és következő §-ai szabályozzák. Ezek szerint az állampolgárság tekintetében az a mérvadó, hogy az illető egyén a Békeszerződés hatályba léptekor melyik állam területén bírt községi illetőséggel. Aki tehát kolozsvári .községi illetőségű, az minden további nélkül román állampolgárrá válik, aki kassai illetőségű, az cseh-szlovák állampolgárrá stb. Ebből következik, hogy aki Csonkamagyarország területén bír községi illetőséggel, az magyar marad. A további szakaszok szabályozzák az optió kérdését.