Nemzetközi jog tára, 1933 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Általános békerevizió vagy a trianoni szerződés külön reviziója

38 Kétségtelen, hogy a nemzetközi jog ma még nem ad módot a nemzetközi szerződések érvényességének tévedés vagy megtévesztés címén az Állandó Nemzetközi Bíróság vagy más nemzetJközi fórum előtt való megtámadására. Hasonlóképen nem lehet a Nemzetek Szövetségénél sem — az Egyezségokmány 19. cikkének megfelelő módosításáig — lépéseket tenni egy nemzetközi szerződés érvénytelenítése iránt azért, mert az egyik szerződő fél nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségeket, például azokat a feltételeket, amelyek mellett a szuverénitás-változás bekövetkezett valamely területen. Az Egyezségokmány 13. cikkének 2. bekezdése a választott birói döntésre általában kiválóan alkalmas vitás esetek közé sorolja ugyan valamely szerződés értelmezését, a nemzetközi jog bármely kérdését, bármely ténynek megállapítását, amely, ha bebizonyul, valamely nemzetközi kötelezettség megszegését jelentené, vagy a jóvátétel terjedelmét és módját, amely ilyen megszegés esetében teljesítendő volna, azonban a 13. cikk első bekezdése szerint a felek maguk állapítják meg, hogy a vitás eset, nézetük szerint, Választott bírósági döntésnek alávethető-e. Ilyen előfeltételek mellett a kis-entente államaitól soha nem várható, hogy az általuk elkövetett szerződésszegéseket, saját elhatározásukkal, választott birói döntésre alkalmas esetnek nyilvánítsák. E vonatkozásban jellemző példát nyújt a múltban a román kormány magatartása, amely az u. n. optáns-ügynek 1923-ban való felmerültekor is elzárkózott az Állandó Nemzetközi Bíróság megkérdezésétől és az a törekvése, hogy az agrárpereket a nemzetközi birói forumoktól elvonja s azoknak politikai természetű elintézését, helyesebben mondva elnyomását elérje, állandó maradt. Módunk volna a békerevizió kérdését a Tanács előtt az Egyezségokmány 11. cikk 2. bekezdése16) vagy 15. cikke17) alapján is felvetni, azonban ennek elengedhetetlen előfeltétele a nemzetközi politikai helyzet és erőviszonyok kedvező alakulása. 16) „Kimondatik az is, hogy a Szövetség minden egyes tagjának jogában áll a Közgyűlés vagy a Tanács figyelmét barátságos módon felhívni a nemzetközi viszonyokat érintő (minden oly körülményre, amely azzal fenyeget, hogy megzavarja a békét vagy a nemzetek között a jó egyetértést, amelytől a béke függ." 17) „Ha a Szövetség tagjai között olyan vitás eset merül fel, amely szakadáshoz vezethetne és amely a 13. cikk értelmében nem esik választottbírósági vagy bírósági eljárás alá, a Szövetség tagjai megegyeznek abban, hogy az ügyet a Tanács elé terjesztik. IAZ ügynek a Tanács elé terjesztéséhez elegendő, ha a felek egyike a vitás eset fennforgását bejelenti a Főtitkárnak, aki minden szükséges lépést megtesz a tüzetes nyomozás és megvizsgálás érdekében." etc.