Nemzetközi jog tára, 1933 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Általános békerevizió vagy a trianoni szerződés külön reviziója

32 került magyar kisebbségek kulturális és gazdasági életlehetősége, másfelől a trianoni szerződés 250. cikke kifejezetten megvédte a magyar természetes és jogi személyeknek az elcsatolt területeken fekvő magánvagyonát s annak nemzetközi birói védelmet biztosított. Jól tudjuk, hogy a végleges határmegállapitások alkalmával a Millerand-féle kisérőlevél határozott Ígéretének megfelelő komoly lépés nem történt a határrevizió tekintetében s a jugoszláv kormány még a határmegállapító bizottság által javasolt jelentéktelen határkiigazításról sem volt hajlandó tárgyalni a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt; az utódállamok következetesen nem teljesítik a kisebbségi szerződésekben a magyar kisebbséggel szemben és a trianoni szerződés 250. cikkében pedig a magyar állampolgárokkal szemben vállalt kötelezettségeiket, sőt Románia nemzeti bírájának visszavonása által hosszú ideig megakadályozta a magyar-román vegyes döntőbiróság működését is. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa pedig, amely a Wilson-i ideális elgondolástól már működésének első pillanatában eltávolodva, legfőbb feladatának a győzők hegemóniájának állandósítását tekintette s az e cél érdekében megnyilvánult állandó politikai ingerenciák következtében még csak nem is törekedett az utódállamokat arra befolyásolni, hogy a kisebbségi szerződéseket és a trianoni szerződésnek Magyarországra kedvező rendelkezéseit betartsák. Ezért merte a román kormány 1927-ben a magyar-román vegyes döntőbiróság által az agrárperekben hozott hatásköri ítélet érvényességének kérdését, a nemzetközi jogrend cinikus kigúnyolásával és a trianoni szerződés 239. cikkének8) nyilt megszegésével, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, tehát egy kizárólagosan politikai fórum elé vinni, ahol mi a háború utáni atmoszféra fennmaradása folytán, állandó pozicióhátránnyal küzdöttünk. Felemlítendő e gondolatkörben Csehszlovákiának az a nyilt szerződésszegése is, amit a Rutémföld részére biztosított autonómia elsikkasztásával követett el. A trianoni szerződés 48. cikke szerint a Csehszlovákiához csatolt Ruténföldnek autonóm tartománnyá kellett volna átalakulnia s a Ruténföld autonómiáját, mint a trianoni szerződés egyik nagyszerű vívmányát, hangsúlyozottan kiemeli a Millerand-féle kisérőlevél is.9) 8) A trianoni szerződés 239. cikkének g) pontja: „A Magas Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy a Vegyes Döntőbíróság határozatait végérvényeseknek tekintik és állampolgáraikra kötelezőkké teszik". 9) „A rutén területre vonatkozó 'elhatározásukban a Szövetséges és Társult Hatalmak teljes tudatában voltak a felmerült nehézségeknek. Elfogadták a rutén föld és a Cseh-Szlovák állam egyesülését az utóbbi állammal kötött szerződésben. Ez az állam különös módon biztosítja a rutének autonómiáját. Megegyeztek a Cseh-Szlovák állammal abban, hogy a szerződés intézkedéseit, amennyiben azok a néprajzi, vallási és nyelvi kisebb-