Nemzetközi jog tára, 1932 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - A német-osztrák vámunio a hágai cour előtt; (Folytatás)

13 bírósági bizottság döntése gazdaságának főbenjáró érdekeit sérti (XII. szakasz és XI. szakasz 3. sz.). IV. Nem kétséges — és nem is lehet kétségbe vonni — hogy az ekként megállapított rend megfelel a vámszövetség feltételeinek: vámtörvény és vámtarifa azonossága; a határok és a vámterület egységes volta harmadik államokkal szemben: a vámszövetséghez tartozó államok egymás közötti forgalmában szabad behozatal és kivitel; a beszedett vámbevételek felosztása egy megbatározott knles szerint (Osztrák emlékirat 4. old.). Egyébként, tulajdonképen, nem az 1931. évi Jegyzőkönyv egyes rendelkezéseit kell jelenleg vizsgálni, hanem az egész Jegyzőkönyvet, vagy helyesebben, amint a Tanács által felvetett kérdésben foglaltatik, az ezen Jegyzőkönyv által tervbe Nett .,rend"-et. Alig lehetne kétségbevonni, hogy e rend megállapítása magában véve nem jelenti azt, hogy Ausztria ezzel elidegeníti függetlenségét; mert Ausztria ennek folytán nem szűnik meg létezni határain belől mint önálló állam, melynek saját kormánya és közigazgatása van és azt lehet mondani, hogy Ausztria, ha nem is a viszonosságnál fogva, melyet a tervbe vett Szerződés — ha nem is tényleg, de legalább jogilag — tartalmaz, legalább annálfogva, hogy felmondhatja a Szerződést, jogilag függetlenségének esetleges gyakorlását megőrizte. Ha a Békeszerződés 88. szakaszának szövegét tartjuk szem előtt, még azt is lehet mondani, hogy Ausztria függetlensége az idézett szakasz értelmében nem lévén tulajdonképen kitéve a veszélynek, jogi szempontból az említett szakasszal nem került ellentétbe. Másfelől azonban alig lehet tagadni, hogy a tervbe vett vámszövetségi rend ..sajátlagos rend"-et jelent, mely Németország javára olyan „előnyöket" biztosít Ausztriával szemben, melyekből harmadik Hatalmak ki vannak zárva. Az a kifogás, hogy az osztrák-német 1931. évi Jegyzőkönyv (I. szakasz 2. sz.) olyképen rendelkezik, hogy minden más állammal, mely hasonló egyezményt akarna létesíteni, meg kell indítani a tárgyalásokat, nem állhatna meg. Nyilvánvaló, hogy ez az eshetőség nem érinti a vámszövetség közvetlen eredményét úgy, amint Németország és Ausztria már mostantól kezdve tervbe vették. Végeredményben, ha e gazdasági szempontból, melyen a genfi 1922. évi Jegyzőkönyv alapul, vizsgáljuk az 1931. évi osztrák-német bécsi Szerződésben tervbe vett rend egészét, nehéz volna azt állítani, hogy ez a rendszer nem veszélyezteti Ausztria gazdasági függetlenségét és összhangban van ama kötelezettségekkel, melyeket Ausztria gazdasági függetlensége tekintetében ezen Jegyzőkönyvben vállalt.