Nemzetközi jog tára, 1931 (6. évfolyam, 1-7. szám)
1931 / 3-4. szám - A nemzetközi jogi szolgalom kérdése
3ö_ és a szolgalom kiterjedéseként hirdetik a „eiviliter uti" álláspontot. Keletkezési és megszűnési esetei is a magánjogi szolgalom szabályaira vezetik vissza. Mivel pedig a szolgalom egy idegen dologbeli jog, mely a tulajdonostól függetlenül áll fenn, mert mintegy a tulajdon tárgyához tapad, a nemzetközi szolgalomnak is az államok közötti utódlás cselén l eltél len érvényesülését, illetve a szolgalomnak az állam területéhez való hozzátapadását, azaz ,,jus in rem" mivoltát hangoztatják. Elég, ha Oppenheim szavait idézzük: „Since State servitudes in contradistinction to persona] rights. Are rights inherent lo the object with wich they are connected (rights in rem) they remain valid and may be exereised however the owncrship ot' the terrilory to wich they apply may change. Therefore if, altér the creation of a State servitude, the part of the terrilory. OH'ectcd comes hy subjogation or eession under the territorial supremacy of another State, such servitude remains in force."4 Az úgynevezett klasszikus teória álláspontja a nemzetközi szolgalmat illetően tarthatatlan. A modern közjog és politika felfogása a legélesebben megcáfolja, de tarthatatlan a nemzetközi gyakorlat szempontjából is. Jóllehet a közjog és a politika teljesen más matéria, mint a nemzetközi jog, de az alapfogalmak tekintetében mégis egység uralkodik, mint ahogy a kitűnő finn jogász kijelenti: ,,11 faut repondre á cetté question, que le droit constitutionel et le droit des gens doivent se couvrir sur ce point."5 Különösen Fricker „Gebiet und Gebietshoheit" című munkájának megjelenése, valamint Jellinek munkálkodása óta a nemzetközi jogászok véleménye is megváltozott az állam területi souverainitásál illetőleg. Az új felfogás értelmében az állani hatalma az államterületen nem magánjogi vonatkozású „domínium", hanem ettől teljesen független, tisztán közjogi elemekkel átitatott ,,impérium". Az állam területi felségjoga nem egyéb, mint az a legfőbb hatalom, mely az államot a souverainitás egysége és oszthatatlansága folytán az államterület (mint földrajzi fogalom) által megjelölt földterületen megilleti. A terület tehát jelöli azt a földterületrészt, amelyre az állam souverainitása kiterjed. Ilyen felfogás mellett aztán szolgalomról nem is lehet szó. Jellinek jól jellemzi az egész vita csúcspontját: „Die Erkentniss, dass das Verháltnis des Staates zum Gebiete personen und nicht sachenrechtlichen Character ist, gehört zu den bedeutsamen Ergebnissen der modernen Staatsrechtslehre. * Oppenheim: International dart. London 1020. I. k. ' . s Südcrhjclm: La demililarisation el neutrálisadon des iles d'Aland. Helsingfors 1928. 19., 48. 1.