Nemzetközi jog tára, 1931 (6. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 2. szám - Dr. Szászy István előadása; Az okiratok hitelesitése. A háború hatása a szerződésekre. A semlegesség. Külföldi állampolgárok magántulajdonának védelme

27 gáltatásn tárgyában létrejött szerződéseket, amelyeknek behozatalát vagy kivitelél a hadviselő államok kormányai megtiltották, a szolgáltatás gazdasági lehetetlenülésének cseléi, izekben az esetekben a szerződés hatályát a háború kitörésének meg kell szüntetnie. Felszólalásom után az értekezleten nagy vita indult meg. Álláspontomat támogatták: Simons volt német rőtörvényszéki elnök, Wunderlich, György berlini és Emil von Mofmannsthal bécsi ügyvéd. Sajnos azonban álláspontomat nem sikerült az értekezlettel elfogadtatni, mert 12 szavazattal 0 ellenében elfogadták a bizottsági jelenlés állal javasolt megoldást. A német és osztrák csoport a magyar javaslat mellett szavazott. Ezután az értekezlet elfogadta a bizottság állal javasolt egye/niénylcrvezel 16 szakaszát. Egyedül a biztosítási szerződésekre és ipari tulajdon (védjegy, szabadalom, ipari mintavédelem) tárgyában kötött szerződésekre vonatkozó 14., 15. és 16. szakaszokat nem fogadta el az értekezlet; ezeket, miután meglehetősen felületesen voltak szerkesztve, további tanulmányozás végeit — helycsen —• a bizottsághoz utalta vissza. Nézetem szerint helyes volt az értekezletnek az a határozata is, amellyel elfogadta a bizottság elnökének és tagjainak ellenzése ellenérc a holland csoportnak egyik, módosító javaslatát, amely szerint a hadviselő államok mindegyikének területén kiegyenlítő hivatalokat kell felállítani, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy a saját állampolgároknak adósságait a szembenálló hadviselő fél állampolgáraival szemben kollektive egyenlítsék ki. 4. Semlegesség. Az értekezJel a semlegesség nemzetközi szabályozásának a kérdéséi szeptember 5. és 6.-iki ülésein tárgyalta Dr. Thorváld Boyé elnöklete alatt. Az 1028. évi varsói értekezlet határozatának megfelelően a bizottság, amelynek elnöke ugyancsak Dr. Thorváld Boyé norvég legfelsőbb bírósági biró volt, kél egyezmény-tervezetet terjeszlelt az értekezlet elé. Az egyik szabályozta a semlegességet a szárazföldi háborúban, a másik a hadviselő leieknek jogait és kötelezettségeit a semleges tulajdon tekintetében a tengeri háborúban. Különösen az utóbbinak van nagy jelentősége, mert a semlegesség kérdését a tengeri háborúban általános hatállyal — mint tudjuk — még ma is egyedül az 1856. évi párisi deklaráció szabályozza. Az 1909. évi londoni deklarációt az államok nem erősítették meg. A tengeri hadviselés kérdését az Associalion már tárgyalta az 1010. évi londoni értekezletén, majd az 1020. évi portsmouthi értekezleten is, s tárgyalta az 1028. évi habanai értekezletén a