Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 8. szám - HATÁSKÖR ÉS ÉRDEM

89 A YDB. van Slooten elnöklete alatt Zoltán magyar és Arandjelovitch szerb döntőbírák részvételével a következő Íteletet hozta: ÍTÉLET 1. A bíróság megállapítja illetékességét és a felperes keresetét elfogadja. 2. Megállapítja a SHS. állam kötelességét a felperes keresetében említett erdő helyreállítására. 3. A kártalanítás kérdésében a döntést hat hónapra elhalasztja. 4. Fenntartja magának a jogot, hogy ezt a haladékot a felek kérelmére meghosszabbítsa: fenntartja a perköltségeket is. INDOKOLÁS. Beremend község volt úrbéresei a községi telekkönyvekben mintegy kb. 1(18 katasztrális hold terjedelmű erdő birtokosaiként vannak bejegyezve: ez az ingatlan azon a területen fekszik, melyet a trianoni béke következteben a SHS. államhoz csatoltak. Az erdőt a szerb hatóságok a békeszerződés dl. az új határok megállapítása után vették zár alá. A felperes a 2ő(). §-rá hivatkozva az erdő visszaadását kéri és kártalanítást a zárlat alatt keletkezett rongálások miatt. Xcm alkalmazható a 256. §. I. Az alperes állam evvel szemben kijelenti, hogy 1. a Bíróság nem illetékes a kereset elbírálására, kifogását a trianoni szerződés 256. §-ára alapítja, mely következőképen hangzik: ..Azoknak a javaknak az elosztását, amelyek olyan összességeknek, vagy olyan erkölcsi testületeknek birtokai, amelyek tevékenységüket a jelen szerződéssel feldarabolt területeken gyakorolták, külön egyezmények fogják szabályozni." Álláspontja szerint tehát a jelen vita külön egyezkedésnek kell képezze tárgyát a szerb és magyar kormányok között, s így nem tartozik a YDB. illetékességébe. Evvel szemben, ha el is fogadjuk azt. hogy a íelperesek olyan „összességet" vagy „erkölcsi köztestületet" képeznek, amely tevékenységét a 2Ő6. §-ban említett szétosztott területen gyakorolja, még altban az esetben sem lenne alkalmazható ez a rendelkezés a jelen esetben, mert a 256. rendelkezése az egyes csoportok vagy szervezetek javainak elosztásáról szól oly esetekben, amikor a területi körülmények kényszerítik a jogi személyek birtokainak részben vagy egészben való átadását egy más személyiünk — magán- vagy közjogi lizikai vagy jogi személynek, akire bárulnának azután azok a funkciók, melyeket eddig az első társaság végzett.