Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az Állandó Nemzetközi Törvényszék 12-16. sz. itélete a hatáskör szemponjából

71 tetve és alaposan kifejtve. .4 döntőbíráskodás intézményének nem tesz \jó szolgálatot, aki a kompromisszumokat mcgszoritóan akarja értelmezni. A hatáskör hiánya miatt emelt pergátló kifogást pedig nem lehet az eljárás bármely szakában előterjeszteni, tehát alperes perbebocsátkozása után ilyen kifogás nem vehető figyelembe. Az általános jogi elveket a nemzetközi bíráskodásban éppen úgy alkalmazni kell, mint a nemezti bíráskodásban. Az a felfogás pedig, hogy az agent cselekményei nem mérvadók a hatáskör szempontjából, teljesen helytelen. Az agent: jogi képviselő a felet, az államot képviseli, tehát cselekményei a kormány cselekményeinek tekintendők. Ha a Huber állásponjára helyezkednénk, akkor az agent nem volna jogosult egyezséget kötni, vagy jogról lemondani, amire pedig jogosult, holott éppen olyan jelentőségű jogcselekmény, mint a hatáskör elismerése kifejezetten vagy hallgatólag. Huber felfogása idejét multa. A nemzetközi bíráskodás mai fejlettségi fokán más elveket kell alkalmazni. Nyholm különvéleménye szerint a Cour perrendtartása (Réglement) nem írhat elő olyan szabályt, amelynek következménye a Cour hatáskörének meghatározása. A Cour határoz a kompetencia kérdésében, de azt nem állapíthatja meg l mais elle ne la fixe pas") ? Az olyan szabály, amelynek be nem tartása nem semmiségi ok, inkább administrativ jellegű és az az értelme, hogy az iroda a kitűzött határidőn túl nem fogad el pergátló kifogást. Nyholm szerint a hatásköri kifogás az el\járás bármely szakában elfogadandó. Tehát alperes nem késett el a hatásköri kifogásának bejelentésével, A különvélemény ezután azzal a kérdéssel foglalkozik, vájjon a felek akarata a hatáskör kérdésében kellően kifejezésre jutott-e. Az Ítélet szerint a Cour hatásköre (Statútum 36. §.) a felek akaratán nyugszik. Nyhoím szerint a jelen esetben ez az akarat nem jutott kellően kifejezésre. A 36. §. szerint a Cour hatásköre kétféle alapon állhat: szerződésen, vagy hatásköri kikötésen (cofnpromis). A jelen per egy szerződés, — a Ceníi Egyezmény alapján indult. A Cour azonban nem abban találja a hatáskör alapját, hanem egy. külön megegyezésben (accord), aminek a létrejöttét Nyholm tagadja. Szerinte a Mavrommatis ügyre történt hivatkozás is téves, mert olt a szabályszerűen felhozott pergátló hatásköri kifogást előzetesen letárgyalta a bíróság. Az érdemi tárgyalás folyamán a kereseti kérelem kiterjesztéséről volt szó s nem merült fel külön hatásköri kérdés. Az előzetesen megállapított hatáskört kiterjesztették egy mellékkérdésre. Ettől eltekintve Nyholm azt vitatja, hogy a hatáskört csakis mindkét fél kifejezett alávetése állapítja meg. Hallgatólagos alávetést nem ismer s azt is állítja, hogy a hatásköri kifogás bár-