Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az Állandó Nemzetközi Törvényszék 12-16. sz. itélete a hatáskör szemponjából

68 állam félosztotta ratione matériáé vagy hierarchikus rendszer szerint. Ez a felosztás általában közrendi természetű és azt a kötelezettségét rója a bíróságokra, hogy. hivatalból örködjenek betartásán. Tekintve, hogy ez esetekben a fél kifogása csak arra szolgál, hogy a biróság figyelmét felhívja valamely hatásköri pergátló körülményre, melyet ez hivatalból köteles vizsgálni, a fél ezl az eljárás bármely szakában megteheti. Az indokolás e része azt az álláspontomat látszik igazolni, hogy a (l<nir hivatalból általában csak egészen rendkívüli esetekben vizsgálja hatáskörét, amidőn nyilvánvaló, hogy a felek nem bírnak perképességgel vagy az Ítélkezés más szervnek van fenntartva. Viszont szem elöl téveszti az Ítélet azt, hogy a nemzeti bíróságok előtti eljárásban nemcsak hivatalból észlelendő hatásköri kifogások illetve pergátló körülmények léteznek, hanem olyanok is. amelyek nem hivatalból észlelendők és csak alperes kívánságára vétetnek figyelembe. Ezeket pedig a kereset előadása után de az érdemi védekezés előterjesztése előtt kell előadni, tehát éppen úgy. mint a Cour előtti eljárásban. A Cour hatáskörének elismerése valamely különös esetben a statútum szerint nincs bizonyos formákhoz kötve, mint pld. egy előzetes formális hatásköri alávetési szerződés megkötése.r így a Cour a MavTonimatis ügyben hozott ítéletében elegendőnek tartotta hatáskörének megállapítása céljából alperes egyszerű kijelentését az eljárás folyamán arra vonatkozólag, hogy elfogadja a Cour hatáskörét egy kérdésben, amely a Cour véleménye szerint egyébként nem tartozott volna hatáskörébe. És nem kétséges, hogy valamely állam akarata, mely szerint a Cour hatáskörét valamely ügyben elismeri, nemcsak kifejezett nyilatkozattal, hanem konkludens cselekményekkel is kinyilatkoztatható. Nehéz volna tagadni, hogy az érdemi tárgyalásba bocsátkozás, a hatáskörre vonatkozó minden fenntartás nélkül, az állam akaratának megnyilatkozásaként tekintendő az ügy érdemének elintézésére vonatkozólag. A jelen esetben pedig a contre mémoire-ban az érdemi döntésre vonatkozó kérelmek foglaltatnak. A német kormány keresetét a genfi egyezmény 72-ik cikkének 3-ik pontja alapján terjesztette be, mint a népszövetségi Tanács tagja, viszont azokban az ügyekben, amelyeket a Cour hatásköre kizárólag a felek akaratán nyugszik, a német kormány csak mint a genfi Egyezmény egyik szerződő fele szerepelhet A bíróság véleménye szerint azonban sem ez Egyezményben, sem a Cour hatáskörére vonatkozó elvekben nem található olyan elem, amely kizárná a Cour hatáskörét olyan kerdé* A nemzetközi kereskedelmi kamara bíróságánál pl. külön alávetési nyilatkozatot kell a feleknek aláírni.