Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - A követségi palota és a nemzetközi jog. Glosszák a brünni legfelsőbb törvényszék egy határozatához

41 Érdekes analógia van a mi esetünk és az angol bíróságok elolt néhány évvel ezelőtt letárgyalt Diif) Development tomp. Ltd. v. Government of Kelantan ügy között. Kelantan brit protektorátus alatt álló állam a maláj félszigeten felperesi részvénytársasággal szerződési kötött bizonyos termékek kibányászása tárgyában. A szerződésben vita esetére választott bíróság hatásköre volt kitűzve. Utóbb tényleg perre került a sor a választott biróság előtt, mely a kelantani kormányt elmarasztalta. Felperesi cég a választott bírósági ítélet alapján az angol bíróságok előtt kérte a végrehajtás elrendelését. 1924. április 10-én utolsó fokon a Lordok háza, az angol legfelsőbb biróság itélt és a végrehajtási kérelmet elutasította. Az indokolás értelmében a megkeresett Foreign Office jelentése alapján Kelantan szuverén államnak tekintendő, szultánja szuverén fejedelem és ennélfogva ellene bírósági eljárásnak nincs helye. A választott bírósági szerződés és perbebocsátkozás a választott biróság előtt nem foglal magában alávetést a rendes biróság előtt a végrehajtásra vonatkozólag. Az Ítélet szerint ez a nemzet közi jog. Már pedig az Ítélkező tanács őt tagja között ott találjuk Lord linlay-t. a hágai állandó nemzetközi törvényszék bíráját, aki indokolásában kiemeli, hogy „a választott bírósági szerződés semmiképen sem hozza magával a lemondást a szuverén hatalomnak arról a jogáról, hogy az angol bíróságok hatáskörét visszautasítsa." („there is nothing in an agreement tor settlement by arbitration to import a waiver of the right ol a sovereign Power to refuse the jurisdiction of the English Court in an action upon the award.") Bizonyos tehát, hogy a brünni legfelsőbb törvényszéknek akkor sem lett volna megengedve, hogy a végrehajtást elrendelje, ha az nem <i követségi palota ellen szól. Almái kevésbbé lehet megengedett, ha a végrehajtás a követségi palota ellen szól. Mert ha fel is tesszük, hogy a lentebb vázólt elutasít') indokok fenn nem forognak (pl. alávetés esete forog lenni, tehát a biróság hatásköre érintetlen, még akkor sem képez a követségi palota semmi szín alatt végrehajtási objectumot. A követi jog, vagy ahogyan általánosan nevezik, a területenkívüliség tulajdonképen kompromisszum két postulatum között. A „ne inpediatur legatio", vagyis a követek szabadságának és működésük zavartalan lefolytatásának követelménye alkotja az egyik végletet; szemközt sorakozik fel a „quidqúid est in territorio, est etiam de territorio" axiómában sűrített gondolat mellett harcoló érvek csoportja. A két elv harca — kölcsönös engedmények árán — nagyjában megállapodásra jutott. Ma már nem vitás, hogy pl. a kenetet letartóztatni nem szabad, de az sem, hogy a követségi palota nem képezi a küldő állam teriiletét. Fzeken az egész világos helyzetű és kijegecesedett tételeken nyugvó kérdéscsoportokon a lent vázolt harc elült. De nem így vagyunk a végeken, hol a kompromisszum gondolata