Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - A követségi palota és a nemzetközi jog. Glosszák a brünni legfelsőbb törvényszék egy határozatához

40 Az ítéletnek első bírálója8 az első szempontot teljesen figyelmen kívül hagyja. A határozat ngyanis prima facie elvetendő, inert a nemzetközi jog és minden civilizált állam joga értelmében külföldi, u. n. területe i kívüliséget élvező személvek ellen, amilyenek elsősorban a külföldi államok, belföldi bíróságok előtt semmiféle bírósági eljárás, tehát sem per, annál kevésbbé végrehajtási eljárás szabályszerihl folyamaiba nem tehető. Eme közismert, szinte közhelyszerű szabály alól csak néhány kivétel van. Ilyen pl. az alávetés esete, vagy pedig az az eset. midőn i per tárgya belföldi ingatlanra vonatkozó dologjogi kérdés.9 A mi esetünkben persze az utóbbiról nem volt szó, azaz nem a követségi palota jogállása volt vitás, hanem csupán arra, mint végrehajtási objektumra, kérték a zálogjog bekebelezését, ami nagy különbség. Vitás továbbá, néhol, hogy oly tartozások tekintetében, amelyek az államot quasi mint magánfelet terhelik (pl. kölcsön) indítható-e bírósági el járás külföldi bíróságok előtt,10 de ez kétséges és a jelen esetre különben sem vonatkozik. Vitán leiül áll, hogy a felhozott kivételeken kívül, külföldi államot sem perbe vonni, sem ellene végrehajtási eljárást indítani nem .szabad. Már ebből egyedül következik, hogy az 1922. április 22-i csehszlovák törvény, midőn a vegyes döntőbíróságok határozatidnak végrehajtását szabályozza, épolyan kevésbbé gondolt a külföldi állam elleni végrehajtásra, tekintet nélkül arra, hogy az illető állam ingatlanokat bir-e a köztársaság területén vagy nem, mint ahogy nem gondolt saját állama elleni végrehajtás szabályozására, amit a bíróság olyannyira sietett kidomborítani. És ez így van nemcsak akkor, ha követségi palota ellen kérnek végrehajtást (amire vonatkozó megjegyzések később következnek), hanem a magyar állam által birt netáni más ingatlanra vonatkozólag, mert a kivétel a szabály alól csak akkor forog férin, ha az illető ingatlan jogállása vitás. És ez is csak azért van így. mert különben az illető ingatlannak dologjogi tekintetben nem volna érdemleges bírája, mert külföldi bíróság belföldi ingatlan lelett ipso fa'cto nem itélkezhetik. Erre vonatkozik az „immobilja obnoxia sunt territoriis'' elv, de nem oly értelemben, ahogyan a bíróság azt értelmezte, mert külföldi államokkal szemben a bíróságnak csak egy álláspontja lehet: „par in parem non habét potestatem". Felhozható esetleg, hogy a békeszerződések által a magyar állani alávetette magát a bíróságnak, illetve az ítélet elismerése maga után vonja a végrehajtási eljárás elismerését. Igen, a magyar állani alávetette magát a nemzetközi vegyes döntőbíróságnak, de nem ;i nemzeti bíróság végrehajtásának. 8 Francis Deák, American Journal of International Law, 1929. július, 582. old. 9 Lásd pl. a magyar Pp. 9. §-át. 10 Különösen az olasz bíróságok vallották ezt, melyek különbségi I leílek az „atli d'impero" és „atti di geslione" között. L. különösen Gabba pisái egy. tanár cikkét, Journal de Droit Int., 1888, 180. old.