Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - A követségi palota és a nemzetközi jog. Glosszák a brünni legfelsőbb törvényszék egy határozatához

39 .,Csak ha nem ingatlanra vezetendő végrehajtásról lenne sző, akkor azt a belföldi bíróságok nem rendelhetnék el és nem foganatosíthatnák, mert itt a külföldi államot a belföldi állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesíteni nem lehetne. Viszont ha egy külföldi állampolgárról volna szó. ügy a fenti törvény az ingóságokra vezetendő végrehajtásra is alkalmazható volna, mert a külföldiek e tekintetben a pogári törvénykönyv 33. §-a alapján a belföldi állampolgárokkal egvenlő bánásmódban részesítendők." ..Mindezek alapján a fenti módon kellett határozni.*' Az itélet előzményei a következők voltak: 1927. november 11-én a magyar-cseh vegyes döntőbíróság a magyar államot több csehszlovák honos javára kb. 5.000.000 cseh koronában marasztalta. A magyar kormány erre a Jóvátételi Bizottsághoz fordult azzal a kérelemmel, hogy a fenti összeg folyósítását Magyarország jóvátételi számlájának javára engedélyezze. Ugyanis a Bizottság 1924. február 21-én a népszövetségi kölcsön folyósításakor a Nemzetek Szövetségével egyetértőleg a hitelezők biztosítására olyértelmíí határozatot hozott, melyben nemcsak az évenkint fizetendő jóvátételi összeget rögzítette le 1943 évig. hanem egyben minden ezt meghaladó a békeszerződésből folyó fizetést a Bizottság engedélyétől tette függővé. Most tehát a magyar kormány a marasztalási összeg folyósítására kért felhatalmazást, egyben pedig kérdést intézett, hogy vájjon ez az összeg az évi jóvátételi annuitásból levonandó lesz-e vagy ezen felül teljesítendő. A válasz késett. Közben a hitelezők egyike megkérte a végrehajtást, amit a brünní legfelsőbb törvényszék a fenti módon el is rendelt. Már az árverés is ki volt tűzve a magyar követségi palotára, midőn a magyar kormány ismételt tiltakozására a cseh kormány az eljárást ideiglenesen felfüggesztette. 1928. december 18-án S, Armitage Smith. a Jóvátételi Bizottság főtitkára levélben közölte a párisi magyar követtel a Bizottság elutasító válaszát. Nyilvánvaló, hogy a leközölt határozat több oldalról tartalmaz érdekes, tárgyalásra méltó perspektívákat, de ezek egyrészt belső államjogtani szempontból jelentőségteljesek csupán, másrészt tárgyalásuk a legkiemelkedőbb kérdésben való koncentrációt akadályoznák. Ha a határozatot a végső konklúzió szempontjából- vizsgáljuk, két irányból lehet azt kritika tárgyává tenni. Először kérdés. hogy helyesen járt-e el a bíróság, midőn a végrehajtást a magyar állam ellen egyáltalán elrendelte, másodszor akkor, midőn azt a követségi palotára vonatkozólag rendelte el. Természetesen az első kérdésre adandó tagadó válasz, a másodikat is prejudikálja. viszont az utóbbi kérdésre adandó elítélő válasz az elköveteti tévedést még csak súlyosabbnak minősítené.