Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - A követségi palota és a nemzetközi jog. Glosszák a brünni legfelsőbb törvényszék egy határozatához

38 tehát 1922. április 28-i törvényünk a trianoni szerződés említett szakaszát hajtja végre, annak más értelme nem lehet, minthogy a fenti szakaszban említett döntőbíróságok ítéleteinek végrehajtását csupán saját honosai, tehát semmiképen sem önmaga ellen szabályozza." ,,Azonban és ezért volt szükséges mindezt felhozni, mikor a törvény a végrehajtást saját honosai ellen szabályozza, nem lehet abból arra a következtetésre jutni, hogy a végrehajtást ugyanakkor a másik szerződő fél,' mely az ítéletben elmarasztaltatott, tehát az idegen állam ellen is szabályozza. Különbséget kell tenni államok és magánszemélyek között. A trianoni szerződés 239. §. lit. g) és ennek következtében az 1922. április 28-i törvény csupán magánszemélyekre vonatkozik."7 „Mindebből következik, hogy az elmarasztalt idegen állam ellen végrehajtási eljárás nem engedélyezhető. Mindazonáltal adott esetben mégis engedélyezhető, mert az csupán attól függ, hogy milyen tárgyra vezettetik a végrehajtás. A legfelsőbb törvényszéknek 1927. április 8-án kelt R. I. 120/27. sz. ítéletében már kifejezést nyert a nemzetközi jognak ama elve, hogy „immobilia obnoxia sunt territoriis" és annak jelentősége, azaz, hogy amennyiben erről van szó, különbséget nem tesz, hogy vájjon az ingatlan honosnak vagy külhonosnak a tulajdona és továbbá, hogy külföldi magánszemélyé-e vagy külföldi fejedelemé-e vagy pedig idegen államé-e és ez az elv szükségképen az. alaki jogra is kihat ugy a bíróság hatásköre, mint az alkalmazandó eljárás mikéntje tekintetében (belföldi birák mindig csak a belföldi peres eljárás szerint járhatnak el, Jurisdiktionsnorm. 3. §.), úgy, hogy ingatlan kapcsolatban közömbös, hogy a tulajdonos belföldi vagy külföldi és újra, hogy az külföldi területenkívüliséget élvező személyek tulajdonát képező ingatlanokra is kiterjed. A hatáskörhöz azonban épen ugy hozzátartozik a peres, mint a végrehajtási eljárás." „Ennélfogva, amennyiben belföldön fekvő ingatlanokról van szó, a külföldi csak mint magánszemély szerepelhet és a polgári törvénykönyv 33. §-a, mely a trianoni szerződés 239. §. lit. g)-t szükségképen kiegészíti, előírja, hogy külföldieket ugyanazok a magánjogi kötelezettségek terhelik, mint a belföldieket, tehát valamely idegen államnak belföldön fekvő ingatlanára a végrehajtás épen úgy vezetendő, mint belföldiek ingatlanaira". 7 A békeszerződésnek ismert nem szabatos szövegezése ad alkalmai a brünni legfelsőbb törvényszéknek erre a kazuisztikus okoskodásra, mert a trianoni szerződés 239. §. g) pontja szerint a szerződő felek a Vegyes Döntőbiróságok határozatait „állampolgáraikra kötelezőkké leszik'". A helyes logikai értelmezés viszont csak az lehet, hogy az Ítéletek a szerződő • felekre nézve is kötelezők, hiszen azok kötelezték magukat ugyancsak a 239. §. g) pontjában, hogy a „Vegyes Döntőbiróságok ítéleteit végérvényeseknek tekintik", amiben a végrehajtási kötelezettség szükségképen bennfoglaltatik, hacsak nem' akarnak erőltetett okoskodással csupán a terhelő kötelezettségek alól mindenáron kibújni. Szerencsére apices juris non sunt jura!