Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 3-4. szám - VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOK ÉS BÉKÉLTETŐ SZERZŐDÉSEK JELENTŐSÉGE VITÁS NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK BÉKÉS ELINTÉZÉSÉNÉL
31 békés elintézésére alkalmas gyakorlati szervezetekel képeznek Az a körülmény, hogy ajánlatot nem tesz a bizottság, valamint a teleknek az a joga, hogy a megbízottak jelentését ügyeimen kívül hagyhatják, minden valószínűség szerint növelik az ilyen testületek népszerűségét. Másodszor: Ha békéltető eljárás (eönciHation) útján való barátságos elintézés látszik kívánatosabbnak, mintsem vizsgálóbizottsági (commission of rnquiry), vagy pedig döntőbírósági (iiulicial tribunal) eljárás lefolytatása, az észszerűség követeli, hogy a békéltetők ajánlata a legalkalmasabb és legvilágosabb indítványt foglalja magában, mely alkalmas az ellentét végleges elintézésére és ennélfogva egyik tél által se legyen könnyén elutasítható. Annak a valószínűsége, hogy egy indítvány ilyen jellegű legyen, nagy mértékben függ a szerződés szövegétől, mely meghatározza a békéltetők hatáskörét. A kérdés az. hogy vájjon ezek jó szolgálataikat, mint közvetítők (mediator) a szerepükkel járó szabadsággal és szellemben teljesítik-e. vagy pedig törekvésük által egy előírt vizsgálat követelményeinek tesznek-e eleget. A kérdésre való teleiét megkívánja azon személyek részrehajlatlan véleményét, akik az érdekelt államok szerződési politikájáért felelősek. Harmadszor: Ha két állam között egy speciális érdekközösség áll fenn. amelyet az egyiknek, bár nem jogellenes, de önhatalmú eljárása komolyan veszélyeztethet, ezeknek az érdekeknek megvédése és az esetleges nézeteltérések elhárítása körül egy békéltet*") bizottság, amely kizárólag a két állam polgáraiból alakíttatott (Joistf commission) hasznos és eredményes szolgálatokat tehet. VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK. A francia honos és német Rt. között adásvételi szerződés jött létre a háború kitörése előtt. Az árú elveszett. A veszély és kockázatviselés különbözőképen van szabályozv 1 a két jogrendszerben. A V. I). B. az eladó állam jogát alkalmazta s ennek megfelelően azt vizsgálta, begy az áru átadatott-e a fuvarozónak, ennek bizonyítása nem sikerült, azért a bíróság a felperest keresetével elutasítja. A német felperes társaság 1914. július 22-én 200 tonna ön tött vasat szállított a francia alperes részére: „franco vaggonokban a Croix Wasquehal* állomásig" Közben kitört a háború s a felperes 100 tonna vételárát nem kapta meg. Most 1924. január 12-én keresetet indít a 100 tonna vételárért 7.">S2 fr. erejéig. Az alperes azzal védekezik, hogy nem kapta meg a kérdéses 100 tonnát. Felperes evvel szemben azt állítja, hogy azt el* LilhMől 8 km.-re.