Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOK ÉS BÉKÉLTETŐ SZERZŐDÉSEK JELENTŐSÉGE VITÁS NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK BÉKÉS ELINTÉZÉSÉNÉL

31 békés elintézésére alkalmas gyakorlati szervezetekel képeznek Az a körülmény, hogy ajánlatot nem tesz a bizottság, valamint a teleknek az a joga, hogy a megbízottak jelentését ügyeimen kí­vül hagyhatják, minden valószínűség szerint növelik az ilyen testületek népszerűségét. Másodszor: Ha békéltető eljárás (eönciHation) útján való barátságos elintézés látszik kívánatosabbnak, mintsem vizsgáló­bizottsági (commission of rnquiry), vagy pedig döntőbírósági (iiulicial tribunal) eljárás lefolytatása, az észszerűség követeli, hogy a békéltetők ajánlata a legalkalmasabb és legvilágosabb indítványt foglalja magában, mely alkalmas az ellentét végleges elintézésére és ennélfogva egyik tél által se legyen könnyén elutasítható. Annak a valószínűsége, hogy egy indítvány ilyen jellegű legyen, nagy mértékben függ a szerződés szövegétől, mely meghatározza a békéltetők hatáskörét. A kérdés az. hogy vájjon ezek jó szolgálataikat, mint közvetítők (mediator) a szerepükkel járó szabadsággal és szellemben teljesítik-e. vagy pedig törekvésük által egy előírt vizsgálat követelményeinek tesznek-e eleget. A kérdésre való teleiét megkívánja azon személyek részre­hajlatlan véleményét, akik az érdekelt államok szerződési poli­tikájáért felelősek. Harmadszor: Ha két állam között egy speciális érdekközös­ség áll fenn. amelyet az egyiknek, bár nem jogellenes, de ön­hatalmú eljárása komolyan veszélyeztethet, ezeknek az érdekek­nek megvédése és az esetleges nézeteltérések elhárítása körül egy békéltet*") bizottság, amely kizárólag a két állam polgáraiból alakíttatott (Joistf commission) hasznos és eredményes szolgá­latokat tehet. VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK. A francia honos és német Rt. között adásvételi szerző­dés jött létre a háború kitörése előtt. Az árú elveszett. A veszély és kockázatviselés különbözőképen van szabályozv 1 a két jogrendszerben. A V. I). B. az eladó állam jogát alkal­mazta s ennek megfelelően azt vizsgálta, begy az áru átada­tott-e a fuvarozónak, ennek bizonyítása nem sikerült, azért a bíróság a felperest keresetével elutasítja. A német felperes társaság 1914. július 22-én 200 tonna ön tött vasat szállított a francia alperes részére: „franco vaggonok­ban a Croix Wasquehal* állomásig" Közben kitört a háború s a felperes 100 tonna vételárát nem kapta meg. Most 1924. január 12-én keresetet indít a 100 tonna vételárért 7.">S2 fr. ere­jéig. Az alperes azzal védekezik, hogy nem kapta meg a kérdé­ses 100 tonnát. Felperes evvel szemben azt állítja, hogy azt el­* LilhMől 8 km.-re.

Next

/
Thumbnails
Contents