Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOK ÉS BÉKÉLTETŐ SZERZŐDÉSEK JELENTŐSÉGE VITÁS NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK BÉKÉS ELINTÉZÉSÉNÉL

30 sége, valamint az ilyen jellegű eljárásból származható veszedelmek ellen elégséges biztosítékot lát abban, hogy a jogaikban megsértett államok teljesen szabadon mellőzhetik és figyelmen kívül hagyhatják a részrehajló indítványokat. A jövő fogja megmutatni, hogy a két elmélet közül melyik nyeri meg jobban a világ nemzeteinek tetszését. A békéltető eljárás még egy másik szempontból is figyelemre méltó. Az egyes államoknak az a készsége, hogy oly kétoldalú szerződéseket kötnek, amelyek alapján ezt az eljárást veszik igénybe nézeteltérések megoldására, melyeket vonakodnak döntőbíróság elé vinni, legalább is részben azoknak az egyéniségétől függ (az állampolgárság szempontjából), akik a békéltető eljárásra megbízást kapnak. Továbbá, ha ez a bizottság állandó jellegű, úgy az illető államok szívesen és készséggel vehetik igénybe mint tanácsadó testületet, mely az egyik fél eljárásának a másik tél érdekeire és jogaira gyakorolt valószínű hatását megvilágítja. Egyszóval, szívesen folyamodnak majd ezen testület tanácsához, hogy megvédjék magukat az olyan eljárásból származhaté) esetleges sérelemtől, mely eljárást a nemzetközi jog nem tilt ugyan, de amely ugyanakkor ellenségeskedésre adhat okot. így például egy oly Mexico—Amerikai vagy Canada—Amerikai érdek fennforgása esetén, mely ápolásra és továbbfejlesztésre érdemes, egy állandó békéltető bizottság gyakorlati megoldás volna olyan eljárások meggátlására, melyek bár törvényszerűek, mégis káros behatással vannak az ilyen érdekekre és azoknak súlyos sérelmet okozhatnak. 1923. szeptemberében Montrealban és 1928. februárjában Havannában, az American Society of International Law tiszteletreméltó elnöke felhívta a figyelmet arra a megbecsülhetetlen szolgálatra, amit az ilyen módon összeállított 1 lékéltető bizottságok az illető államok érdekében tehetnek.47 A békéltető eljárás lehetőségei mindaddig nem merülnek ki. míg csak a politikusok nem vonakodnak attól, hogy országuk érdekeinek védelmét saját polgártársaikra bízzák. Az elmondottakat a következőkben foglalhatjuk össze: Először: Olyan esetekben, ahol egy megbízható vizsgálat és jelentés elegendőnek látszik arra, hogy a vitatkozó államoknak lehetővé tegye azt, hogy nézeteltérésük megoldását maguk találják meg a Béke megóvását célzó Bryan-féle szerződések szerint alakított vizsgáló bizottságok (commission of inqiiiry) az ügy 47 Lásd: „The Pathway of Peace" előadást, melyet Charles E. Hughes 1923. szeptember 4-én a Canadian Bar Association előtt Montrealban tartott, („The Pathwaij of Peace", New-York, 1925. 3. 16—17. o.); tavibbá Mr. Hughes megjegyzéseit döntőhirósági és békéltető eljárásra vonatkozólag az Amerikai Államok Hatodik Nemzetközi Konferenciája előtt, ! Reporf of the Delegates of the U. S. A> to the Sixth International Conference of American States íheld at Habana, Cuba. Januárij 16 to Februári) 20, Í928 ), Washington, 1928, 22—25. o.)