Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOK ÉS BÉKÉLTETŐ SZERZŐDÉSEK JELENTŐSÉGE VITÁS NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK BÉKÉS ELINTÉZÉSÉNÉL

29 eredményes gyakorlata kizárja azt, hogy a bizottság szükségszerűen jelentést tegyen, melyben esetleg olyan tényekel és jog? következtetéseket állapít meg, amelyek az illető államok egyikére, vagy mindkettőre nézve kellemetlenek lehetnek. Az egyezmény még egy másik szempontból is különöseri érdekes. A vitatkozó államok készségét mutatja ugyanis nemcsak arra, hogy vizsgáló és békéltető bizottság szolgálatát vegyék igénybe, hanem, hogy ennek a testületnek azt is megengedjék, hogy a békéltető törekvések sikertelensége estién az mint valamely gimsí-biróság működhessen. Elymódon az egyezmény szerint a felek alávetik magukat egy vizsgáló- és békéltető eljárásnak és ha szükséges, valami döntőbírósághoz hasonló ítéletnek, — s mindezt egyetlen testület előtt, melynek tagjai mint a meghízó államok „delegátusai" vannak megjelölve és akiknek jogi képzettségére vonatkozólag semmiféle követelmény nincs megállapítva. Békéltető szerződések elsősorban olyan helyzetek megoldására alkalmasak, mikor az államférfiak vonakodnak bármilyen testületet igényhevenni. Ez a vonakodás lassanként kimehet a divatból. Addig azonban, míg ez megtörténik, a külügyminisztériumok feladata annak mérlegelése, hogy hogyan használhatják fel legokosabban a békéltetők javaslatait. Amint megjegyeztük, erre vonatkozólag, ugy látszik, különböznek a vélemények; Az Európában uralkodó vélemény szerinl egy békéltető hizottság indítványait oly vizsgálat hozza létre, mely a szábaníorgó kérdéseket felderíti és mely vizsgálat egy. a vitatkozó állaniok álláspontjainak kutatását és megvilágítását célzó el járási mód szerint folytatandó le. Viszont egy állam sincs kiszolgáltatva vagy alávetve az ilyen testület indítványainak mindaddig, míg ilyen vizsgálat ezen föltételek mellett befejezve nincs. Eljárási mód szempontjából a békéltető eljárás sok hasonlatosat mutat a döntőbírósági el járáshoz larhitralion). Az Amerikában uralkodó vélemény szerint, amint az a Géfteral Conuention of Inter-American Cönciliation-bsm megnyilvánult, a. békéltető bizottságnak jogában van bármit megvizsgálni, de nem köteles ezt tenni, mielőtt indítványokkal állna elő. Ezenfelül meg van a lehetősége annak, hogy bizonyos körülmények között megegyezést célzó törekvéseit egy diplomatákból álló testület ily irányú korlátlan működése elősegítse, helyesebben megelőzze. Egyszóval a békéltető eljárás gyakran a közvetítési eljárás (mediátio) szabályai szerint bonyolíttatik le. Európa védelmezi az államot a békéltető bizottság puszta javaslatának súlya ellen, mely szigorúan bánik az illető állam igényeivel, teszi pedig ezt az állal, hogy a minimumra csökkenti annak a veszélynek lehetőségét, hogy egy ilyen javaslat inkább politikai, mint ténybeli vagy jogi alappal bírjon. Az amerikai elmélet másfelől, láthatólag szívesen fogad minden olyan indítványt, mely valóban alkalmas megegyezés létrehozására. Méltánytalan vagy észszerüllen indítványok lehető-