Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOK ÉS BÉKÉLTETŐ SZERZŐDÉSEK JELENTŐSÉGE VITÁS NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK BÉKÉS ELINTÉZÉSÉNÉL

19 uek alapelve az. hogy bármely ellentét, annak bármely fázisában bízvást bocsátható elfogulatlan vizsgálat alá, melynek tartama alatt a viszálykodó államok tartózkodnak az összetűzéstől, — feltéve, hogy a vizsgálatot végzők jelentése nem tartalmaz rosszalást vagy indítványt, föltéve továbbá, hogy az illető államok nem kötelesek a jelentést elfogadni.7 Az eljárás jelentősége éppen abban rejlik, hogy a viszálykodó államoknak lehetővé kivánja tenni, hogy a bizottság jelentése alapján ellentétük megoldását önmaguk intézzék el. Vigyázni kell tehát arra, hogj' az eljárás tökéletességét ne veszélyezlessék olyan javaslatok, melyek gyöngíthetnék a bizottság jelentésének hatását. A Bryan-féle tervezet gyakorlati, mert óvatosan számol a viszálykodó államok érzékenységével az ellenlétek idejében és uj szempontok szerint induló, közvetlen tárgyalásoknak nyit utat, melyek esetleg megegyezésre vezethetnek. Azonkívül csökkenti, sőt lényegében kizárja azt a veszélyt, hogy a viszálykodó államok bármelyike egy, az érdekeivel ellenkező jelentést kapjon, nemcsak azért, mert az államok nem kötelesek a jelentést elfogadni, hanem azért is, mert egyik sem találj;: magát szemben megjegyzést célzó pozitív törekvéssel, amelyet figyelmen kívül hagyni kényes dolog lenne. A Bryan-féle tervezetről még mindig az a vélemény, hogy helyes módszerrel könnyíti meg nemzetközi viszályok barátságos uton való elintézéséi. Az utóbbi években észrevehettük, hogy az ellentéteket létrehozó tények elfogulatlan megvizsgálására felhatalmazott bizottságok hatásköre kibővült, — nevezetesen, hogy tanáccsal vagy egyéb ténykedéssel megkísérelhették a viszálykodó államok közötti megegyezés létrehozását. Széles körben elismert dolog, hogy az ilyen irányú működés, ha megfelelő feltételek alatt, alkalmas testület végzi, nagy mértékben kívánatos lehet, föltéve, hogy a viszálykodó államokra semmiféle kötelezettséggel nem jár.8 Ilyen irányú működés gyakorlására állandó testület létesítését határozta el az Egyesüli Államok és Anglia között 1909. január 11-én kötött, az Egyesült Államok és Canada közötti határ-vizekre 7 Lásd erre vonatkozólag: „Treatie for the Advaneemei}t of Peace (between the United States and other powers negotiated by the Hon. Wil. Ham J. Brijan. Secretari] of State of the United States.'' J. B. Scotl előszavával és George A. Finch jegyzeteivel. New-York, 1920. Lásd továbbá: Philip. Marchall Brown, La Conciliation Internationale, Paris, 1925, 7ő—90. o. 8 Dr. Van Hamcl, a Népszövetség jogi osztályának főnöke, 1920. február 1-én a következő kijelentést tette: ,.ln principlc, a Ireaty ol conciliation establishes, as belween the parties, an obligalion to submit dispules wbicli ina\ arise belween them to a Conciliation Commission or Commissiönevs. The essential difjerence belween trealies of conciliation and arbitration treatiés is that under the former the parties arc obliged, in Ihc firsl inlance, to have recoursc. to the procedure for conciliation, but Ibey are nol neccssarily obliged to abide by its result. The proposals of a conciliation commission must be, from Ihrir nalnre. oplional, wbereas the (Jecisions of arbiters are hindiiig." (Arbitr<dion and Securitij, Publication of tbc League of Nations* V Legal, 1926. V., 14. o.) s 2*