Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOK ÉS BÉKÉLTETŐ SZERZŐDÉSEK JELENTŐSÉGE VITÁS NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK BÉKÉS ELINTÉZÉSÉNÉL

20 vonatkozó szerződés. Az ezen szerződés alapján létesített Nemzetközi Vegyes Bizottság (International Joint Commission) (mely a szerződést követőleg állíttatott fel) feladata, a szerződés IX-ik szakasza értelmében nem csupán az volt, hogy ,,a hozzá érkezett kérdések és ügyek körülményeil és tényeit megvizsgálja és azokról jelentést tegyen", de az is, hogy jelentéséhez csatol ja „a helyzetnek megfelelő következtetéseket és indítványokai.9 A jelentés ne legyen olyan jellegű, mint egy döntőbírósági ítélet.10 Ugyanez a gondolat ugyanilyen fogalmazásban jutott kifejezésre a tervezett döntőbírósági szerződésekben, melyeket egyrészről az Egyesült államok és Franciaország, másrészről az Egyesült Államok és Anglia között 1911. augusztus 3-án Taft elnöksége alatt irtak alá, de amelyek sohasem léptek életbe.11 Azóta számtalan két- és többoldalú szerződés bizonyítja, hogy az államok hajlandók nemzetközi bizottságok kezébe ilyen hatalmat adni. Jól ismeretes az a hatáskör, amelyet a Népszövetség Tanácsára és Közgyűlésére ruháztak az Alapokmány XV. szakasza értelmében és mely jellegzetes vonását adja a testület szervezetének. Svédország és Norvégia azon törekvéseit, hogy az Alapokmányt békéltető bizottságok és döntőbíróságok létesítését célzó rendelkezésekkel toldják meg, minden oldalról kritika tárgyává telték;12 úgyszintén a Népszövetség harmadik Közgyűlésének 1922. szeptember 22-iki határozatát, mely az Alapokmány XV. és XVII. szakaszával kapcsolatban békéltető bizottságok alkalmazását ajánlja.1'5 9 U. S. Tre\tty, III. kötet, 2607, 2612. o. 10 U. o. Lásd erre vonatkozólag R. A. Mackay tanulmányát: „The International .hunt Commission between the United States and Canada", (American Journal of International Law, 22. kötet, 292, 308. o. 11 Lásd: Charles, Treaties iSenate Doc. W)63, 62 Coug, 3. Sers.) 380. ill. 385. o. 12 Lásd a Svéd és Norvég kormányok javaslatait békéltető bizottságok és döntőbíróságokat illetőleg. League of Nations, First Assembly, First Comniittee Minutes, 75. ill1. 83. o.; lásd úgyszintén a svéd magyarázó jegyzéket, u. o. 82. o. 1;i League of Nations, Hecords of the Third Assembly, Plenary Meetings. 1022.. 100—200. o. Lásd továbbá Adatéi az I. bizottság röpporfeür-jének jelenlését, u. o., 196. o. Lásd evvel kapcsolatban: Oppenheim. 4-ik kiad. (Mc Naír) II. kötél. 11 d) §; Charles de Kischer, „La procédure de conciliation deoant la Société des Nations", (Revue de Droit International, 3-e Ser., IV. kötet, 21. o.); A. J. Toyubee, „Survey of International Affairs, 1924"', London, 1926. 64—73. o. Lásd végül Dr. Arroyo Pareyo venezuelai delegátus történelmi jelentőségű bejelentését, melyet 1928. december 17-én az International Conference' of American States on Conciliation and Arbittation egyik bizottsága (Com misson of Conciliation) előtt tett. Dr. Pareyo be jelentette, hogy „a békéltetőeljárás eredete Amerikában található". Állításának bizonyságául a Columbia és Peru között 1822. július 6-án kötött szerződés lilik szakaszát (William R. Manning „Arbitration Treaties atnöüg the American StaPes", 1024. 1. o.): valahiint a Panamai confefénciári 1826. július 15-én kötött szerződés (Treaty of perpetual Vnion, Alliance and C.onfederation) XVI.-ik szakaszat (Inierna-