Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1-2. szám

9 Mindezen indokoknál fogva a Bíróság magái illetéktelennek mondotta ki stb. G. Von Slooten Azn. elnök, s, k.. Zoltán Béla s. k. magyar. D. Aradjelovitch s. k. szerb döntőbíró. Ezen perben a felperest Dr, Geőcze Bertalan ügyvéd, alperesi államot Szubotics főkormánymegbizotl. a magyar államot Kövess Béla kormánymegbízott képviselte. Ezen ítélettel szemben a magyar döntőbíró különvéleményt adott be. ami azért érdekes, mert a másik két itélet meghozatalakor a magyar döntőbíró nem adott különvéleményt. A magyar döntőbíró különvéleménye, mely az eljárási szabályok 51-ik szakaszán alapszik, a következő: Tekintve, hogy a felperes, aki magyar állampolgár, mint a regi Magyar Királyság területén működő tisztviselő, fizetést élvezett, mely megélhetésének teltételeit biztosította: tekintve, hogy alperes Államnak azon ténye, hogy 1918. nnVember 3-a utáni időben megszüntette az említett fizetéseket, ugy látszik, magán viseli a felperes anyagi jogai és vagyoni érdekei ellen intézett intézkedés jellegét, mely intézkedést pedig a trianoni szerződés 250. szakasza tilt: közelebbről pedig, az idézett szakasz 2. bekezdése nem csupán a lefoglalás és liqnidálás. hanem általában minden e féle intézkedésre vonatkozik: tekintve hogy elvileg minden követelés, melyei magyar állampolgár a 250. szakasz alapján támaszt a Vegyesdöntőbiróság elé terjesztendő ugyanazon szakasz 3. bekezdése alkalmazásával; viszont az érdembeli vizsgálatra tartozik, vájjon jelen ügyben a 250. szakasz valamennyi alkotóeleme megtalálható-e. Ezen indoknál fogva: véleményem szerint a Bíróság illetékes. Páris. 1929. október 5. Zoltán Béla s. k.. magyar döntőbíró A keleti jóvátétel kérdésével kapcsolatban felmerüli a Trianoni Bsz. 250: cikke alapján indítót) perek megszüntetésének, illetve az ezen cikk alapján támasztott ki'netelesek beszámításának gondolata. Ezen cikk. mint tudjuk, .i magyar állampolgároknak adja meg a jogot arra, hogy lefoglalt jogaik, javaik és érdekeikért bizonyos esetekben kártérítést kérjenek az utódállamoktól a VDB. előtt. Ezen < ikk alapján indultak annak idején. ínég 1923.-ban az u. n. illetményperek Románia, Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia ellen az illetékes VDB.-Ok előtt. A kl). 3000 perben a tényállás a következő: Az 1918. évi összeomlás után magyar területre benyomult szomszéd államok közegei a magvai- Iisztviselőket elboesa.jtotlak. nekik sem nyugdíjat, sem végkielégítési nem adtak. Legtöbb esetben hűségeskü letételére szólították fel őket. S amikor vonakodtak esküi tenni, a Bsz. aláírása vagy