Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1-2. szám

4 ezen megállapítást tette. Megemlítette nagyon helyesen, hogy a Trianoni Bsz. egyetlen cikke, mely kifejezetten a tisztviselőkről szól, a 199-ik cikk, amely a Bsz. IX. részében található, tehát nem ott, ahol a VDB. hatásköréről van szó, csak a nyugdíjakról intézkedik és nincs összefüggésben a szóbanforgó üggyel. A bíróságnak nem áll módjában biztosan megállapítani, hogy a különös rendelkezések ezen hiánya megfontolt és szándékes kihagyás folytán állott elő, vagy szándék nélkül és egyedül ezen körülményből nem vonhatja le azon következtetést, hogy a jelen ügyben nem bir hatáskörrel. Vizsgálnia kell, mint ahogy vizsgálta a Táncos Dezső c/a Magyar Állam perben, vájjon a jelen esetre vonatkoznak-e a Bsz. általános rendelkezései, melyek javak-, jogok és érdekekről, vagy szerződésekről intézkednek, vájjon található-e a Bsz. X.-részében valamely intézkedés hatáskörének megállapítására vonatkozólag. Felperes a 250-ik cikkre hivatkozik s egyedül erre alapítja keresetét. Ezután az ítélet idézi a Trianoni Bsz. 250. cikkét, majd így folytatja: A Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy ezen szakaszban, mely bizonyos szabályokat tartalmaz, amelyek a Bsz. X. részének IV. címében foglaltaktól eltérnek, semmisem található, amit közvetlenül a szerződések magyarázatára lehetne alkalmazni és hogy azon jogviták, melyek valamely szerződés eltérő magyarázatából keletkezhetnek, már a Trianoni Bsz. 239. cikkének b) pontja 2-ik bekezdése szerint a VDB. hatáskörébe utaltattak. Felperes egyáltalán nem hivatkozott ezen utóbbi rendelkezésre. Ha a bíróság ebből arra következtethet, hogy szándékosan kerülte ezt a területet, a bíróság kénytelen azt is megállapítani, hogy ezt helyesen tette, mert a fentemlített perben a VDB. már itéletileg megállapította, hogy egy ideiglenes tisztviselő és az állam közötti jogviszony a magyar jog szempontjából nem tekinthető magánjogi szerződésnek. Még kevésbbé tekinthető ez annak akkor, amidőn végleges tisztviselőről, bíróról van szó és így a VDB. nem birna hatáskörrel. Tehát egyedül a 250.-ik cikkben kell keresni azon rendelkezéseket, amelyekre támaszkodhatnék hatáskörének megállapítása céljából. A bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a 250. cikknek az első bekezdésében, amely úgy rendelkezik, hogy a magyar állampolgároknak a régi Osztrák-Magyar Monarchia területein fekvő javai, jogai és érdekei nem foglalhatók le és nem liquidálhatók, utalás történik a 232-ik cikk és a IV. cím függelékének rendelkezéseire, melyek alól kivételt képez. Világos tehát, hogy az ezen bekezdésben érintett javak, jogok és érdekek ugyanazok, vagyis ugyanazon jogi természettel birnak, mint amelyekről a 232-ik cikk intézkedik és amelyekről a IV-ik cím függelékében van szó. A 250. cikk 2-ik bekezdése ezen szavakkal kezdődik: „ezen javak, jogok és érdekek . . ." tehát ezek még mindég