Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 1-2. szám
3 •összes érvek kimeríttessenek, amelyek a hatáskör mellett, vagy ellen szólnak; ha egy ilyen mutatkozik, amelyik a hatáskör hiányára döntő, akkor a határozat meghozható, anélkül, hogy -szükség volna döntésre a többi kérdésben. Mivel a hatáskör kérdése in iimine litis vetődött fel, az érdemre vonatkozó minden vitát elhagyva, a biróság köteles azt ugy vizsgálni, hogy az érdemre ne prejudikáljon. Vagy illetékes a biróság és kell, hogy érintetlenül hagyja a felek helyzetét az érdemi vitához, vagy nem bir Hatáskörrel és akkor tilos az érdemi részt eldöntenie. Egyébként a felperes által előadott tényállás lényegét az alperes is elismerte, illetve elfogadta a hatáskörre szorított vita alapjául. A biróság tehát elfogadhatja azt anélkül, hogy szükség volna előzetes bizonyítás lefolytatására, fenntartván a felek minden jogát ez irányban. Világos, hogy a VDB. hatásköre vagy a hatáskör hiánya nem a felek akaratától függ, hanem azon szövegektől, amelyekben a biróság jogköre van lefektetve. Ezen jog szorosan értelmezendő s a felek egyikének azon állítása, hogy a szóbanforgó ügy a Bsz. valamely szakasza által határolt körbe tartozik, nem elég a biróság hatáskörének megállapítására épen úgy, mint ahogy az ellenfél ellenkező állítása a Bsz. más cikkeire való utalással nem elég arra, hogy a biróság a hatáskör hiányát megállapító ítéletet hozzon. Ezen igazságokból — melyek annyira nyilvánvalóknak látszanak, hogy fölösleges is reájuk hivatkozni — következik, hogy a hatáskör nemcsak attól függ, hogy a kereset miként van szövegezve, hanem a biróság kötelessége annak ellenőrzése, vájjon a szóbanforgó ügy a Bsz. azon rendelkezéseinek keretébe tartozik-e, amelyek a biróság hatáskörét előírják. Ezen elvek alapján kell a kérdést taglalni. Egy elbocsátott tisztviselőről van szó, aki ezen elbocsátás körülményei miatt nem az állásába visszahelyezést, hanem azon illetményeinek megfizetését kéri, amelyeket megkapott volna, ha el nem bocsátják és amelyekre jogot formál azon hely törvényei szerint, ahol szolgált az elbocsátás idején. Ezen eset bizonyos analógiát mutat a Tánczos c/a Magyar állam perrel (20. sz.), amelyet a biróság már eldöntött. A jelen esetben egy tisztviselőnek a cseh-szlovák állam elleni ügyéről van szó, amely a magyar biróság tagjainak biztosított jogokat érinti és itt a VDB. mindenekelőtt megállapít ja, amint azt az említett ítéletben tette, hogy t. i. a Trianoni Bsz. nem tartalmaz semmiféle intézkedést azon tisztviselők helyzetére vonatkozólag, akik a Magyar államtól elcsatolt területekről származnak és hivatásukat ott teljesítették. Az 1927. február 24-i tárgyaláson felperes képviselő ugyan1*
