Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 10. szám - Nemzetközi jog a magyar biroságok joggyakorlatában

65 előzetes birói eljárásnak már tárgyál is képezte. Kérdés, nem igényelhetné-e az elkövetés helye szerinti állami hatóság az ilyen személyek kiadatásai mindamellett, hogy azok a megkeresés és a tett elkövetése közti időhen nyerték csak el a megkereső államnak polgárságát. b) Egészen hasonló az előbbi esethez a //. sz. alatt közölt eset azzal a különbséggel, hogy: 1. itt olyan államhoz való viszonyunkról van szó, amellyel kiadatási szerződésünk van, — 2. itt a magyar hatóságok elutasító álláspontját támogatja a vádlottnak a magyar állampolgárság megtartása érdekében gyakorolt optálása. A tényállás itt a következő volt: A brassói törvényszék vizsgálóbírája hivatali hatalommal való visszaélés és megvesztegetés címén indította meg a kiadatási eljárást a szóban forgó terhelt ellen. A terhelt ezeket a cselekményeket 1920. és 1921. évek folyamán, tehát itt is a trianoni békeszerződés életbe lépte előtt követte el. A cselekmény elkövetésekor a lel les szintén magyar állampolgár volt. A különbség azonban az, hogy a vádlott ilt ismételten bejelentette az illetékes halóságoknak, hogy magyar állampolgárságéi fenn kívánja tartani. Opcióját a magyar állampolgárság érdekében bejelentette és a bíróság előt tett ilyen irányú vallomását hivatalos igazolványokkal be is bizonyította. Sőt mi több, a román vizsgáló biró köröző levelében a vádlóit szintén, mint magyar állampolgár szerepelt. Itt tehát a tényállás egészen tiszta, amennyiben a cselekménv idején fennforgott állampolgársághoz még az opció útján elnyert és a megkeresés idején is fennálló magyar állampolgárság járult. Az pedig, — miként a 3. sz. a. közölt Ítéletből is kitűnik, — kétségtelen, hogy az opció útján szerzett magyar állampolgárság más jogcímeken szerzett állampolgárságtól semmiben sem különbözik. Egyébként igen érdekes, hogy itt a véleményező magyar bíróság egyáltalán nem is operál a 10. sz. alatt közölt esetben alkalmazott érveléssel, hanem elutasító álláspontját kizárólag csak az opcióval támasztja alá. Egyáltalán nem nemzetközi jogi kérdés, de mégis megemlítendőnek látszik itt a bíróság véleményének az a része, amely a belföldi büntető eljárás megindításának szükségtelenségét, illetve lehetetlenségét emeli ki. Eszerint: .,Amikor S. ö. a bűncselekményekéi állítólag elkövette, Gy. N. jogilag Magyarországboz tartozott és a gyanúsított magyar állampolgár volt. Vele szemben tehát a Btk. 9. §-ának rendelkezése nem alkalmazható." A 9. §. szerint: „Jelen törvény határozatai szerint büntetendő azon külföldi is, aki valamely a 7. §. 2. pontjában meg nem említett bűntettet vagy vétséget külföldön követi el..." Véleményem szerint itt nem lehetett volna erre a szakaszra hivatkozni. A bíróság felfogása szerint is, amely belső közjogilag teljesen helytálló, itt magyar honosnak magyar területen elkövetett bűncselekményével állunk szemben, amely, ha tényleg fennforgott, a Btk.-nek nem 9., hanem 5. §-a értelmében büntetendő. c) A harmadik eset (12. sz. ítélet) a büntető hatóságok konkurenciájának legkönnyebben megoldható esete. Terhelt már a trianoni békeszerződés életbe lépte után a cseh-szlovák állam területén a hivatalos hatalammal való visszaélés bűncselekményét követte el. Jelenlegi tartózkodási helyén, Magyarországon, előzetes letartóztatásba helyezve előadja, hogy ö román állampolgár. Ezzel szemben a cseh-szlovák biróság illetőségi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a tettes cseh-szlovák községi illetőséggel rendelkezik. Kétségtelen volt az is, hogy a magyar állampolgárságért nem optált. Ezen az alapon a budapesti kir. büntetőtörvényszék javaslatba is hozta