Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 9. szám
50 Felkéri a Magyar és Román Állam kiküldötteit, hogy gondoskodjanak a jelen Ítélet pontos végrehajtásáról. Ezen Ítéletet megelőzte 1925. július 4-én egy ,,mesure conservatoire", egy előzetes biztosítási végrehajtásszerű rendelkezés, amelyben a vdb. az eljárási szabályok 29-ik cikkére való hivatkozással meghagyja a román kormánynak, hogy mindaddig, amíg a vdb. ezen ügy érdemében véghatározatot hoz, tartózkodjék minden olyan rendszabálytól, mely felperes javainak, jogainak és érdekeinek jelenlegi állapotában változást idézne elő, különösen tartózkodjék az említett javak, jogok és érdekek teljes vagy részleges elidegenítésétől, függessze fel az említett javakra, jogokra és érdekekre vonatkozó mindazon cselekményt, amely az elidegenítést a tényleges, avagy a jogi állapot megváltoztatását célozza azon személyek részéről, akiket az albajuliai törvényszék 1925. március 6-án kelt 629/1919—41. számú határozatával a felperesi részvénytársaság igazgatói vagy ellenőrzői gyanánt kinevezett vagy azon személyek részéről, akiket bármely más román hatóság kinevezett, vagy ki fog nevezni.* A mostani határozat — 4 év eltelte után — egyszerre utasítja el a hatásköri kifogást és hozza meg az érdemi döntést s csak a kártérítés mérvére rendeli el még a további iratváltást. Nem helyeselhetjük eléggé azt, hogy a vdb. érdemben is döntött s nem engedte a hatásköri kérdés feszegetésének elfajulását. Mi állandóan azon az állásponton voltunk, hogy a vdb-ok, sőt a Hágai Cour is túlságosan tág teret enged a hatásköri kérdés tárgyalásának s ezáltal túlságosan elhúzódik a per befejezése, örömmel üdvözöljük tehát ezt a döntést, amely a hatáskör megállapítása mellett érdemben is elintézte a vitás ügyet. A hatáskörre vonatkozó döntés egész természetes és logikusan folyik a Tr. Bsz. 246. és 250. cikkének rendelkezéseiből. A kontroll elmélet csak kisegítő szerepet játszik, csak kiterjesztőleg értelmezhető, de semmi esetre se helyezi hatályon kívül a székhely elméletét s a 246. és 250. cikkeknek a jogi személyekre vonatkozólag értelemszerű alkalmazását. Vagyis magyar honosnak tekintendő egy oly társaság, melynek székhelye nem Csonkamagyarország, de magyarok ellenőrzik, viszont magyar honos az a részvénytársaság is, amely Csonkamagyarországon van bejegyezve, de nem magyar honosok kontrollálják. A jelen esetben olyan részvénytársaságról van szó, amely a Trianoni Bsz. 246. cikke szerint „magyar honos jogi személy"nek tekintendő, tehát az ellenőrzési elvet itt egyáltalán nem lehet alkalmazni, de nincs is reá szükség, mert a honosság minden kétséget kizáró módon megállapítható. Az ilyen magyar honos jogi személy a Bsz. X. rész, VIII. * Lásd: Vegyes Döntőbírósági Határozatok Tára 1926. január.