Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7-8. szám

46 alkalmazása folytán, valamely Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárságát. Tekintve tehát, hogy a 246. szakasz világos rendelkezései alapján alperes tétele, hogy t. i. valamely társaság nemzetiségének megállapítása kizárólag ellenőrzése és nem székhelye szerint történhetik, ha a 250. szakasz alkalmazásáról van szó, — nem fogadható el, hacsak valamely szövegrészben foglalt, a 246. szakasz világos rendelkezéseivel ellenkező rendelkezés nem támogatja; viszont ilyen rendelkezést hiába keresnénk és ennélfogva el kell utasítani a szóbanforgó tételt, mint amely a VIII. cim rendelkezéseivel ellenkezik. Midőn a biróság ezen következtetésre jutott, ezt abban a világos tudatban tette, hogy a 246. és 250. szakaszoknak adott ily értelmezés következményekép azon társaságok javai, jogai és érdekei is a 250. szakaszban megadott védelem alá esnek, mely társaságok székhelyük alapján magyar nemzetiségűeknek tekintendők, melyekben azonban a magyar magánérdek minimális, sőt esetleg nem is áll fenn. Meg kell azonban állapítani, hogy még azon esetekben -is, midőn a magánérdek igen csekély vagy éppen hiányzik, feltétlenül reális közérdek az, hogy ezen társaságok ki legyenek véve lefoglalás vagy felszámolás alól. Mindaddig, míg ezen társaságok működnek, az Államnak belőlük különféle formákban jövedelme van, akár egyenesen az adók és kincstári illetékek által, melyeket ezen társaságok, vagy ezeknek alkalmazottai után szed be, akár közvetve azon tény folytán, hogy az ország gazdasági életében fontos gazdagodási tényezőt és munkaalkalmat képviselnek; hogy ezen társaságok "vagyonának lefoglalása vagy felszámolása szükségképen megfosztaná az államot az említett jövedelmektől, sőt nagy számukra és jelentőségükre való tekintettel, súlyos zavarokat idézhetne elő az ország gazdasági életében. Ezen gondolatsorozatban meg kell említeni azt is, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak éppen azért egyeztek bele a 250. szakasznak a Szerződésbe való beiktatásába, mert el akarták kerülni a lehetőséghez képest, hogy Magyarország gazdasági életében súlyos kárt tegyenek. Ami a Versailles-i Szerződés 297. szakaszára alapított pergátló kifogást illeti, még ha igaz is, hogy a Trianoni Szerződés 232. szakaszának I. bekezdése a Versailles-i Szerződés 297. szakaszának megfelelő részével csaknem azonos kifejezésekkel van megszerkesztve, legalább is nagyon ingatag következtetéssel lehetne a szövegben használt kifejezések azonosságából azt megállapítani, hogy a Trianoni Szerződés 250. szakaszának értelmezésében ugyanazon elveket kell figyelembe venni, mint az idézett 297. szakasz alkalmazásánál.