Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7-8. szám

40 tárgyalásában s az ítélethozatalban ne vegyen részt. A szerbek itt főleg a Bsz. 191. cikkével védekeztek, amelyszerint az átcsatolt területen nemcsak az állami javak, hanem az uralkodó család összes magánjavai is az utódállamok tulajdonába mennek át. Ha az agrárperekben hozott 3 Ítéletet összehasonlítjuk, először is azt a generális megállapítást kell tennünk, hogy úgy román, mint cseh és szerb viszonylatban a döntőbíróság illetékesnek mondotta ki magát a jogvita eldöntésére, elutasította az alperes államok pergátló kifogásait és elrendelte az iratváltást a per érdemére \ onatkozólag. Valamennyi döntőbíróság elfogadta tehát azt a magyar álláspontot, hogy akár egyszerű elkobzásról, akár agrárreformról van szó, a jogvita a 250. cikk 3. bekezdése szerint a 239. cikkben szervezett vegyes döntőbíróságok hatáskörébe tartozik. Minden fronton megdőlt tehát az a védekezés, hogy az utódállamok által szuverénitásaik teljességében hozott törvények és rendeletek nemzetközi jogi hatásúak, melyek érvényességének, jogszerűségének elbírálása nem tartozik a döntőbíróságok hatáskörébe. Nagy nemzetközi jogi jelentőségű döntés ez. Nem annyira maga a megállapítás, mert hiszen ez megfelel a nemzetközi jog tudomány mai álláspontjának s a hágai Gour állandó gyakorlatának, amely különösen az Arrét 6. és 7.-ben van nagy gondossággal kifejtve, hanem az nagy jelentőségű, hogy minden mesterkedés, ravaszság és hatalmi túlsúly dacára győzött a helyes magyar jogi álláspont, hogy mindahárom döntőbíróság mert egy igazságos Ítéletet hozni abban a politikával telített légkörben, amelyet Európában a volt ellenséges nagyhatalmak érdekképviselete: a népszövetség teremtett meg. Még ha csak egy döntőbíróság határozott volna így, akkor lehetett volna a döntés jelentőségéről vitatkozni, azonban az összes bíróságok határozatával szemben meg kell hajolni a világ, főleg a jogászvilág, de még a politikus világ közvéleményének is. Jellemző az Ítéletekre, hogy az először meghozott román vonatkozású ítéletben — melynek meghozatalát a legerősebb irodalmi vita előzte meg a szaksajtóban — a bíróság oly részletességgel vizsgálja az ügyet, oly alaposan szedi szét az ellenfél argumentumait, hogy szinte túlmegj' az illetékesség kérdésén és prejudikál az érdemi döntésnek. így pl. amikor a „saisie et liquidation" fogalmakat elemzi és azt mondja, hogy az összes „mesure"ökkel szemben az összes „javakat, jogokat és érdekeket" az általános nemzetközi jog védelme alá helyezte a 250. cikk, vagy még inkább amidőn azt fejtegeti, hogy a vdb. illetékességének megítélése szempontjából azt kell megállapítani, vájjon a szóbanforgó sérelmes rendszabályokban fellelhetők e azon ,,mesure"-ök jellegzetes vonásai, amelyek a 250. cikk szerint a vdb. elé tartozó panaszok emelésére adnak jogot. Ha a bíróság úgy találja, hogy ezen eset fennforog, akkor rendelkezik az illetékesség megállapításához szükséges elemekkel. Szerintünk, ha ezek a jellegzetes vonások megállapíthatók, akkor az érdemi döntés sem kétséges. A likvidáció fogalmának további elemzése szintén az érdemre tartozik, különösen azon részében, amidőn azt a megállapítást szögezi le nagyon helyesen, hogy: „,úgy a háború alatti, mint a háború utáni likvidációnál arról van szó, hogy a volt ellenséges javakat, jogokat és érdekeket illetőleg oly intézkedéseket foganatosítottak, amelyek ellenkeznek úgy a külföldiekkel szemben tanúsítandó bánásmóddal, mint a szerzett jogok tiszteletének elvével stb., stb. Már a Csehország elleni perekben hozott Ítélet jobban elhatárolja az illetékességet az érdemtől, óvatosabb, jobban vigyáz arra, hogy következtetni se lehessen ezen Ítéletből az érdemi döntésre. Sőt határozottan kimondja, hogy a pergátló kifogás azon indokait, amelyek az érdemtől elkülönítve nem tárgyalhatók — nem veszi figyelembe és hivatkozik e tekintetben a Cour 6-ik határozatára (15. oldal). Szerinte kizárólag az érdemre tartozik az, vájjon a Cseh állam által fogantosított intézkedések — agrárreform címen — összeegyeztethetők e és mily mértékben a 250. cikkben foglalt kötelezettséggel. Ezen