Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7-8. szám

39 repre való tekintettel történhetett meg, hogy ki nem nevezeti jogászok tanacsat kertek és hogy Sir Austen Chamberlain jelentést tett. Tehát csak egyezkedési tárgyalásokról volt szó, a vdb.-nak azonban egész más a szerepe. Meg kell azonban azt is állapítani, hogy Chamberlain jelentése nem az illetékességre, hanem az érdemre vonatkozott." Ez volt az ítélet indokolása, amely ellen Hora cseh döntőbíró különvéleményt terjesztett be, mint annak idején a román döntőbíró. A harmadik Ítéletet az agrárperekben a Magyar—SHS vdb. hozta 1929. május 6., 7. és 9-iki tárgyalás után Luzernben van Slooten Azn. holland bíró elnöklete alatt Zoltán Béla magyar és Arangyelovics szerb döntőbíró részvételével. Ezen perben özv. Lellbach Lászlóné és társai felpereseket magyar ügyvédeiken kívül képviselték, illetve a tárgyaláson felszólaltak Lőwenfeldt Ervin berlini ügyvéd, Brunet, Barthélemy és Gidel párizsi egyetemi tanárok, a magyar kormányt Dr. Gajzágó László követ, az SHS kormányt Szubotics, a belgrádi kúria elnöke képviselte. Felperesek ingatlanaival szemben az SHS állam ugyanolyan magatartást tanúsított, mint a Román és Cseh állam. A tényállás ugyanaz, mint a román és cseh vonakozású perekben. A kereseti kérelem is körülbelül ugyanaz volt. A bíróság itt is szétválasztotta az illetékesség kérdését az érdemtől és ez alkalommal csak az illetékesség kérdését vette vizsgálat alá. Az alperes állam ezen perekben is azt a pergátló kifogást emelte, hogy a szóbanforgó esetekben kizárólag egy általános jugoszláv agrárreform keretében tett intézkedésekről van szó, amelyek nem tartoznak a 250. cikkben említett lefoglalás és felszámolás kategóriájába. A döntőbíróság felfogása szerint azonban azon kérdés eldöntése, vájjon egy intézkedés ezen „lefoglalás és felszámolás" kategóriájába esik e — a döntőbíróság hatáskörébe tartozik akkor is, ha valamely intézkedés mint agrárreform jelentkezik is. Ez a magyarázat ugy a 250. cikk rendelkezéséből következik, amely a döntőbíróság hatáskörét korlátozás nélkül állapítja meg, mint Bsz. előmunkálataiból, nevezetesen a nagyhatalmaknak a 250. cikkre vonatkozó jegyzékeiből. Az illetékességre vonatkozólag az ítéleti indokolás végül a következő nagyon találó megállapítást tartalmazza: „A döntőbíróság akkor nem bírna hatáskörrel, ha a felek állításainak ideiglenes vizsgálatából az látszanék, hogy felperesek kereseti kérelmei nyilvánvalóan tévesek s a perben sérelmezett intézkedések és a Bsz. azon rendelkezései között, — amelyek magyarázata a bíróságra bízatott — téves jogi vonatkozást vitatnának. Ezen eset azonban nem forog fenn. Abban viszont egyetértenek a felek, hogy a felmerült jogkérdések megoldása a 232. és 250. cikkek értelmezésétől függ — melyek jogi jelentőségének elbírálására viszont a döntőbíróság illetékes." Az SHS állam ellen másfajta földbirtokperek is voltak, illetve vannak folyamatban. Ezek ismertetésére más alkalommal fogunk kitérni. Azonban a teljesség kedvéért már most megemlítjük, hogy Szerbia először teljesen őszintén és leplezetlenül, mindenféle agrárreform ürügye nélkül, elkobozta a volt ellenséges központi hatalmak állampolgárai vagyonát. Az emiatt megindult vdb. perek közül a Born báróéról beszéltek 1926.-ban leginkább. Ezen perben nemcsak hogy illetékesnek mondotta ki magát a vdb., hanem elrendelte, hogy az ingatlanok adassanak vissza felperesnek. Ez meg is történt. Azonban nem soká örülhetett Born báró az igazságos Ítéletnek, a szerbek most már az agrárreform keretén belül — újból elvették birtokait s most ujabb per van ugyanezen vdb. előtt folyamatban. Egy másik birtokpert 1928. augusztusában tárgyalt ezen vdb. Hágában. 'Ezt Frigyes főherceg indította az SHS állam ellen. Ezen perben ítélet nem hozatott, mert a jugoszláv döntőbíró amikor látta, hogy a tervbevett határozat kedvezőtlen rájuk nézve, átadta az elnöknek az SHS kormány utasítását melyben őt a bíróságtól visszahívja s utasítja, hogy a főhercegi per