Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7-8. szám

38 sérelmeztek, az állam szuverenitásának teljességében hozta, illetve alkalmazta azon célból, hogy az ingatlantulajdon megoszlását revideálja (agrárreform előkészítése) s szuverénitásánál fogva ehhez joga lévén, rendelkezései ellen bármely nemzetközi fórumhoz irányított panasz alaptalan. A másik pergátló kifogás a rendes és már a román vonatkozású ügyekből ismeretes állítás, mely szerint a sérelmezett intézkedések nem tartoznak azok közé, amelyeket a 250 cikk tilt, tehát a vdb. nem illetékes a kereset elbírálására. Főleg az u. n. differenciális jelleg hiányára, valamint arra támaszkodnak, hogy a háború a Trianoni Bsz.-el megszűnt, a 250. cikk háborús intézkedésekről szól, a szóbanforgó ügyekben pedig nem történtek háborús intézkedések. A vdb. az eljárási szabályok értelmében felfüggesztette az érdemi tárgyalást a pergátló kifogások elintézéséig. A pergátló kifogásokat pedig elvetette és illetékesnek mondotta magát a következő indokolással. Megállapítja, hogy felperesek magyar állampolgárok és hogy a peres javak a volt Monarchia területén feküsznek. A tulajdonjog kérdése és a foganatosított* rendszabályok megtörténte sem vitás. Az is kétségtelen, hogy az intézkedések kevéssel 1918. november 3. után kezdődtek és folytatódtak 1921. július 26. után is. Ezen tényállásokból világos, hogy a szóbanforgó intézkedések miatt felmerült ezen ügy a vdb. elé tartozik. Az a körülmény, hogy a sérelmes intézkedések ellenkeznek azon kötelezettséggel, a melyet a Csehszlovák állam Magyarországgal szemben vállalt a 250. cikk első két bekezdésében s amit alperes tagad — az érdemre tartozik. Ide tartozik nevezetesen az, vájjon a Csehszlovák állam által agrárreform címén tett intézkedések ellenkeznek-e a 250. cikkben vállalt kötelezettségekkel. Az illetékességet megállapító döntést nemcsak a Bsz. rendelkezései indokolják, hanem az előkészítő munkálatok is. Amidőn a magyar békedelegáció a 250. cikk beiktatását kérte, főleg a csehszlovák törvényhozásban mutatkozott aggasztó jelenségekre hivakozott, a földbirtokok folyamatba tett kisajátítására s a nagyhatalmak Romániának és Csehországnak az ingatlanokra vonatkozó intézkedéseire való hivatkozással járultak hozzá ahoz, hogy a 250. cikkbe a vegyes döntőbíróság illetékessége bevétessék. A vdb. tehát illetékes oly panaszok elbírálására, amelyeket magyar állampolgárok a 250. cikk alapján terjesztenek elé, ideértve azokat, amelyeket a Csehszlovák agrárreform következtében emelnek. Azt mondhatnánk — szól az indokolás, — hogy különösen ezen utóbbiak miatt került a 250. cikkbe a 3.-ik bekezdés. Megállapítja azután az itélet, hogy a „differenciális rendszabályok ' kérdése az érdemre tartozik, nem feltétele az illetékességnek az. hogy szoros összefüggés legyen az intézkedések és a háború között, bár a jelen esetekben a vdb. észlel bizonyos összefüggést a háború és az intézkedések között, tekintve, hogy a vegyes döntőbíróságok illetékességének kérdése a csehszlovák agrárreformmal kapcsolatban a béketárgyalások folyamán merült fel, végül az itélet rendkívül érdekes, udvarias, de határozott szavakban elintézi Sir Austen Chamberlainnek és a népszövetség hármas bizottságának szereplését a népszövetség előtt a magyar—román agrárperben. A csehek ugyanis ezen perben hivatkoztak az angol külügyminiszter jelentésére és a hármas bizottság jogi véleményére, amelyet ezek a magyar—román ügyekben a népszövetség elé terjesztettek s melyek tudvalevőleg nem kedveztek a magyar álláspontnak. A vdb. ezen érvelést a következő indokolással utasítja el: ,,A Népszövetség tanácsa, amely kifejezetten politikai természetű szervezet, nem oldhatta meg a román—magyar jogvitát. Ezen vita eldöntésére Románia kérte fel a Népszövetségi Egyezmény 11. cikke alapján s igy ennek értelmében közvetítő és békítő politikai szerepet tölt be. Ezen sze-