Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7-8. szám

37 ben, amely csak a magyar javakra alkalmaztatnék, tekintve, hogy ezen perben nem tagadtatott az, hogy felperes javait, olyan kivételes rendszabályok érték, amelyek nem alkalmaztattak volna csak magyar állampolgárok javaira, tekintve, hogy ebből az következik, hogy a trianoni Békeszerződés 250 cikkének első bekezdése szerint a Vegyes Döntőbiróság nem illetékes akkor, amidőn a Jugoszláv kormány olyan intézkedéséről van szó, amely Jugoszláviában az összes nagybirtokokra alkalmaztatik, ideértve a jugoszláv alattvalókat is, én arra szavazok, hogy a. Vegyes Döntőbiróság ezen ügyben nem bir illetékességgel. Arandjelovits s. k. jugoszláv döntőbiró. Luzern, 1929. május 20. A vegyes döntőbíróságok három ítéletet hoztak az utódállamok által birtokaiktól megfosztott menekült magyar felperesek pereiben. Mind a három Ítélet kedvező magyar szempontból, mert a vegyes döntőbíróságok megállapították illetékességüket és kimondották, hogy a perek érdemi tárgyalásába bocsátkoznak. Az első ítéletet 1927. január 10-én a Román—Magyar vegyes döntőbiróság • hozta Frigyes főhercegnek, Kulin Imre és társainak a román állam elleni perében, mely ítéletnek folyománya volt, hogy a román kormány visszavonta döntőbiráját s mindkét állam kormánya a népszövetséghez fordult. Az Ítélet és a népszövetség előtt folyt tárgyalások ismeretesek, azokkal ugy a napisajó, mint a szaksajtó, bel és külföldön egyaránt behatóan foglalkozott. Utóbb egyezkedési tárgyalások is indultak a két kormány között, amelyek most is folyamatban vannak. A második ítéletet a Magyar—Csehszlovák v. d. b. hozta 1929. január 31-én Hágában Schreiber elnök, Szladits Károly magyar és Hora cseh döntőbíró részvételével. A felek itt is hatalmas felkészültséggel jelentek meg — kötetekre menő Írásbeli előkészítés után. A felpereseket magyar ügyvédeiken kivül Lőwenfeldt E. berlini, Wien-Claudi prágai, Gidel, Brunet és Barthéleny párizsi ügyvédek, illetve egyetemi tanárok, a Csehszlovák államot Jéze párizsi és Diena páduai professzorok képviselték. A felek képviselőin kívül résztvettek a tárgyaláson Dr. Hobza prágai egyetemi tanár cseh főkormánymegbizott és Dr. Gajzágó László rk. követ és meghatalmazott miniszter magyar főkormánymegbizott. A magyar felperesek, akik között Széchenyi Bertalan gróf és Pallavicini Sándor őrgróf nevét is olvassuk, előadták keresetükben, hogy a csehek által megszállott területen ingatlanok tulajdonosai, amelyeket a Csehszlovák kormány különböző rendszabályoknak vetett alá. Megtiltotta, hogy az ingatlanokat eladják, megterheljék, a földek nagy részét a tulajdonosok hozzájárulása nélkül haszonbérbe adták, végül a javak legnagyobb részének kezelését a Cseh kormány vette át. Felperesek szerint a csehszlovák törvények alkalmazása ezen ingatlanokra ellenkezik a Trianoni Bsz. 250. cikkével és ezen cikk 3-ik bekezdése alapján arra kérték a vegyes döntőbíróságot, kötelezze alperesi államot arra, hogy: 1. természetben adja vissza az elvett ingatlanokat, 2. fizessen teljes kártérítést a haszonbérbeadás folytán keletkezett károkért, 3. Ha pedig a természetben visszaadás lehetetlen volna, úgy a vdb. állapítsa meg az ingatlanok értékét és kötelezze a Csehszlovák államot ezen összeg megfizetésére. _ , A Cseh állam alperes két pergátló kifogást terjesztett a birosag ele. Az egyik kifogás szerint a csehszlovák törvényeket, amelyeket felperesek ^Elnök Cedercrantz, magyar döntőbiró Székács Aladár, román döntőbiró Antóniádé.