Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

42 •suisse nem helyezhette hatályon kivül önkényesen az adás-vételi szerződést, hanem a vitás ügyet a Budapesti Tőzsdebiróság elé kellett volna vinnie, amelyik egyedül bir hatáskörrel arra, hogy a szerződés megsemmisülését kimondja. Az összes peres felek egyetértenek egy ponton és pedig, hogy az a jogvita, amely a Malterie Franco-suisse és a Magyar Országos Központi Takarékpénztár között az adás-vételi szerződés érvényessége vagy érvénytelensége tárgyában keletkezett, azon szerződésre vonatkozólag, mely a jelen perben egyik fontos tényálladéki elemet képez, semmiképen sem tartozik ezen vegyes döntőbiróság hatáskörébe. Ez a nézeteltérés, amely most is fennáll magyar állampolgárok és egy tagadhatatlanul semleges állam honosa gyanánt tekintendő társaság között, teljesen kivül esik a trianoni békeszerződés rendelkezései szerint alakított vegyes döntőbiróság működési körén. Ugy látszik, hogy felperesek maguk is számoltak azzal, hogy fontos volna, miszerint ezen vitás ügy ezen bíróságon kivül tárgyaltassék oly módon, hogy megállapittassék az anyagi valósága egy olyan ténynek, amely lényeges jelentőséggel bir a jelen per elbírálása szempontjából, amint ez kitűnik az 1926 április 28-án beadott kérvényből, melyben kérik az eljárás felfüggesztését. Érdemben: A Vegyes Döntőbiróság lényegesnek találja azt a tényt, melyet három peres fél állit, hogy azon javak, jogok és érdekek, melyek tárgyát képezhették Cseh-Szlovákiában egy olyan rendszabálynak, amely ellenkezik a Trianoni Békeszerződés 250. cikkének rendelkezéseivel, vitásak és jelenleg meg nem állapithatók. Ugyanis a kereset nemcsak a csehszlovák közigazgatási hatóság sérelmes határozatának megsemmisitésére irányul, hanem a javak visszaadására is, amelyeknek nemcsak a tulajdonjoga, hanem a birtoka is kétesnek és vitatottnak látszik. Tényleg még az sem biztos, hogy a visszakövetelt ipari üzemek az egyik vagy másik felperes birtokában találhatók. 1919 szeptember 5-én a cseh-szloAák hatóság •ezen napról keltezett sérelmes határozatában az foglaltatik, hogy: „die Gesellschaft für Malzfabrikation legte ... ein Gesuch... vor" — amelyből az látszik következni, hogy a Malterie Franco-suisse akkor saját nevében járt el és „es sind keine Gründe vorhanden gewesen, dass der bevollmáchtigte Minister die weitere Betreibung der Malzfabrikation in Nyitra seitens dieser Gesellschaft (die Gesellschaft für Malzfabrikation) nicht zur Kenntnis genommen hátte." Azon kitétel, hogy „weitere Betreibung", megengedi azon feltevés lehetőségét, hogy ezen időpontban a kérdéses gyár tényleg a bázeli társaság kezelésében állott. Az a fontos egyrészt, hogy a cseh-szlovák hatóság 1919 szeptember 5-én kelt határozatának megsemmisitése és felpereseknek a visszakövetelt nyitrai üzemeknek birtokába való helyezése egymással összefüggnek és nem volna semmi értelme annak, ha a rendszabály megsemmisittetnék anélkül, hogy ebből a felperesek által kivánt konzekvenciák levonatnának. Másrészt felperesek birtokba helyezésének elrendelése a visszakövetelt ipari üzemre vonatkozólag azt jelentené, hogy ezen biróság prejudikál