Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

szerződés folytan a Cseh-Szlovák Köztársaságlliz^saü>)t01a-k. S hogy ezen javak, jogok és érdekek ellen a Trianoni BékeszefzTOé^SO. cikkében foglalt rendszabályok valamelyike foganatosíttathatott volna. Valóságban a kritikus időpontban a becsatolt adás-vételi szerződés érvényét vesztette és hatályon kivül helyeződött. Tagadja, hogy a szlovák ügyek minisztere által 1919 szemptember 5-én kibocsátott és a felperesek által sérelmezett rendelet egy olyan rendszabály volna, moly a Trianoni Békeszerződés 250. cikkében emiitett rendszabályok fogalomkörébe tartoznék. A tények vitájában a V. L>. B. az ellenvetések közül csak a másodikat veszi figyelembe. Ezen a ponton a Cseh-Szlovák Kormánymegbízott ur lényegileg azt a tényt állítja, hogy a tulajdonátruházás sohasem lett keresztülvezetve a nyitrai telekkönyvben, hogy tényleg az adás-vételi szerződés rendelkezései szerint az ingatlanok vétele egy speciális szerződés tárgyát kellett volna hogy képezze, amely azonban sohasem jött létre, hogy egyébként is ugy látszott, hogy az 1918 augusztus 17-én létrejött szerződés (melynek feltételei fentebb közöltettek) különböző lényeges feltételei nem teljesittettek, mert azokat a Magyar Országos Központi Takarékpénztár nem is tudta teljesiteni, ezen szerződést ugy kell tekinteni, mint amely semmissé vált 1919 szeptember 5-ike előtt, amikor a csehszlovák hatóságok a sérelmezett határozatot hozták. A beavatkozó fél, vagyis ;i Malterie Franco-suisse azt állítja, hogy nézeteltérés keletkezett közötte és a Magyar Országos Központi Takarékpénztár között az üzem árának kiűzetése körül, pontosabban a szerződés. 5-ik cikkében irott valutagarancia értelmezése körül, ő nem is fogadta volna el a Magyar Országos Központi Takarékpénztár által részére nyitott hitelt a megállapított ár összegéig és nem is vihette keresztül könyveiben a megfelelő beírásokat. Hogy ugyanezen okokból ellenezte a tulajdonátruházás bevezetését a telekkönyvekbe mindaddig, mig kívánságai nem teljesíttetnek. Mivel ezen nézeteltérést nem tudták kiküszöbölni, a Malterie Franco-suisse bejelentette a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnál 1919 tavaszán már, de mindenesetre 1919 szeptember 5-ike előtt, hogy ugy tekinti az 1918 augiiszns 17-iki szerződést, mint amely érvényét vesztette azon okból, mert egy lényeges feltételre vonatkozólag megegyezés nem jött létre és pedig a vételár lizetését illetőleg és újból birtokba vette a nyitrai üzemet. A Malterie Franco-suisse egyébként azt állítja, hogy nem volt tudomása ;i Magyar Királyi Pénzügyminiszter 1918 október 18-án kelt rendeletének szövegéről és'nem ismerte azon feltételeket, amelyeket ezen rendelet tartalmaz, azonban ha ismerte volna ezeket, ugy tekintette volna, mint amelyek tökéletesen megakadályozzák az adás-vételi szerződés szerinte lényeges feltételeinek teljesítését, hogy nevezetesen azon kötelezettség, mely szerint a vételár összege Magyarországon volt hagyandó, egyet jelentett az ő szempontjából ezen vételár meg nem fizetésével. Felperesek anélkül, hogy formailag tagadták volna ezen állításokat, azt vitatják, hogy a magyai' jog szerint véglegesen tulajdonosaivá lettek a nyitrai üzemnek az 1918 augusztus 17-iki szerződés és az 1918 szeptember 1-ei átadási jegyzőkönyv következtében. Ezen időpont után ;i Malterie FrancoXemzctközi Jog Tára. *