Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

40 gibt es keine Berufung. Bei dicsér Entscheidung waren folgende Beweggründe massgebend: Lt. Paragraph 4. des Kaufsübergabsvertrages vom 17. August 1918 sollte mit dem Unternehmen, welches durch diesen Vertrag entstanden wáre, ein separater Vertrag, bezüglich der Immobilien abgeschlossen werden, zu welcben es jedoch bis zum heutigen Tage laut der erfolgten Untersuchung nicbt kam. Diese Immobilien sind daher noch als Eigentum der Gesellschaft für Malzfabrikation in Basel in den Grundbüchern eingetragen. Ausserdem genehmigte der engere Ausschuss des Nyitraer Komitates mit Beschliessung vom 4. September 1919. No. 584/19. den obenangeführten Kaufsübergabsvertrag auf Grund der Verordnung des bevollmáchtigten Ministers der Regierung der Tsehecho-Slovakischen Republik für die Verwaltung der Slovakei vom 31. Január 1919 No. 19/19. nicht. Es feblt daber für das neugedachte Unternehmen die faktische Unterlage. — Lt. Paragraph 1. Verordnung vom 19. Marz 1919 No. 55/19. kann in der Slovakei eine neue Aktiengesellschaft nur mit Bewilligung des bevollmáchtigten Ministers für die Verwaltung der Slovakei gegründet werden, um welche Bewilligung seitens der Ungarischen Landes Central Sparkassa in Budapest nicbt angesucht wurde, ans welchem Grundé die Aktiengesellschaft, welche für das neue Unternehmen vielleicht errichtet werden sollte, bisher rechtlich noch nichteinmal existiert. Nachdem die Gesellschaft für Malzfabrikation Basel bereits schon dreissig Jahre in der Slovakei mit grossem nationalwirtschaftlichem Erfolge arbeitet und einem neutrale Staate angehört, sind keine Gründe vorhanden gewesen, dass der bevollmáchtigte Minister die weitere Betreibung der Malzfabrik in Nyitra seitens dieser Gesellschaft nicht zur Kenntnis genommen hátte. Von diesem werden verstándigt: 1. Gesellschaft für Malzfabrikation Basel in Nyitra. 2. Zupansky urad in Nyitra. 3. Ungarische Landes Central Sparkassa, Budapest. 4. Verwaltung der Malzfabrik in Nyitra. Felperesek azt állítják, hogy ezen határozattal, mely szerintük, ellenkezik a Trianoni Békeszerződés 250. cikkének rendelkezéseivel, meg lettek fosztva fentemiitett tulajdonuktól és ezért azon kérelemmel fordulnak a V. D. B.-hoz, hogy semmisítse meg az emiitett határozatot és helyezze őket vissza a per tárgyát képező ipari üzemek birtokába Nyitrán oly állapotba, amelyben 1919 szeptember 5-ike előtt azok voltak. A Csehszlovák Kormánymegbízott ur, akit a beavatkozó fél is támogatott, ezen kérelemmel szemben illetékességi kifogást emel lényegileg a következő okokból: 1. Tagadja, hogy akár I. r., akár II. r. felperesnek activa legitimatiója volna, mert az ipari üzem, mely az adás-vételi szerződés tárgya, nem szerezhető meg végérvényesen, csak a felek egyike vagy másika által és nem mind a kettő által egyszerre, együttesen vagy egyénileg. Kétségbevonja azonkivül a kérdéses társaságok magyar honosságát, mert nincs igazolva, hogy azokat magyar állampolgárok ellenőrzik a Trianoni Békeszerződés 250. cikke értelmében. 2. Tagadja, hogy a társaságok egyike vagy másika, vagy azok ketten együttesen birtak volna javakat, jogokat és érdekeket a megsemmisíteni kért rendelet kiadása időpontjában a régi magyar királyságtól elszakitott területeken, melyek a Trianoni Béke-