Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

37 békeküldöttség amiatt, hogy egyes kormányok máris kényszerintézkedéseket foganatositottak a kezük ügyébe került ilyen javak ellen és pótrendelkezés felvételét kérte a „status quo" visszaállítása céljára. A íőhatalmak által erre adott válasz így szól: „ . . . a szövetséges és társult főhatalmak nem tartják szükségesnek, hogy uj rendelkezés vétessék fel azon javak elosztása tekintetében, amely javak olyan összességek vagy olyan erkölcsi testületeknek birtokai, amelyek tevékenységüket a jelen Bsz.-szel feldarabolt területeken gyakorolták. A 249. és 250. cikk rendelkezései megadják Magyarország számára az ezen célra szükséges összes garanciákat". A Vdbsg az itt idézett utolsó mondatot — és feltétlenül helyesen — authentica interpretationak tekinti a Bsz. vitatott rendelkezésének értelmezése körül. Ennélfogva arra a jogi következtetésre jut, hogy a „Hangya" mint a 250. alá eső társaság jogosult arra, hogy az ugyanitt körülirt jogi oltalmat igénybevegye akkor is, hogyha mint „összesség" a 256. alá vonható volna is. Mindezek alapján a Vdbsg a hatásköri kifogást elutasította és elrendelte az érdemben való tárgyalást. Ez az ítélet nagyhorderejű elvi állásfoglalást tartalmaz a magyar érdekek javára. Elvi állásfoglalással adja meg a 250. cikkben körülirt jogvédelmet azon „összességeknek", amelyek tekintetében a 256. cikk a magyar kormány és az elcsatolt területeken fenhatóságot gyakorló kormányok között külön egyezmények kötését irja elő. Gyakorlatilag ez az állásfoglalás annyit jelent, hogy azon interim alatt, amig ezek az egyezmények a vagyonfelosztás tekintetében véglegesen létre nem jönnek: az elcsatolt területek hatóságai semmiféle kivételes rendszabályt nem alkalmazhatnak a területeiken fekvő ezen vagyonok ellen sem, és amennyiben ennek dacára is ilyenek foganatosittattak volna, ugy a 250. cikk teljes jogvédelme ezekre is kiterjed. Minthogy ez az Ítélet tulajdonképen csak közbenszóló Ítélet, a kérdés érdemi része, nevezetesen a 250. esetében a kártérités módja, a kártérités és a kárértékelés körül alkalmazandó jogelvek csak az érdemi döntésben fognak közelebbi birói megoldást nyerni. Alperes első kifogása vitássá tette azt a kérdést is, hogy a 250. cikk esetében a társasági honosság elbírálása körül a nemzetközi jogban általában elfogadott jogelvek vagy pedig a „kontroli-elmélet" alkalmazandó? A Vdbsg nem tartotta szükségesnek ebben a más vonatkozásokban már oly sokat vitatott kérdésben a 250. cikkel kapcsolatban állást foglalni, mert magyar részről — igen gyakorlati perviteli módszerrel — a vita elimináltatott azáltal, hogy a kontroll-theoria által megkívánt honossági kellékek is külön beigazoltattak. A magyar kormányt dr. Sebestyén Pál kormánymegbízott ur képviselte a perben. Dr. Kráhl Vilmos.