Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

86 angol szöveg azt látszik mutatni, hogy a „publiques" jelző csakis a „personnes morales" kitételre vonatkozik. Ezzel szemben viszont az ezt megelőző 255. cikk szövegének a vitás 256. cikk szövegével való szembeállítása épen az ellenkező eredményre vezet. A 255. cikk ugyanis szintén kivételes rendelkezéseket tartalmaz és pedig ez utóbbinak rendelkezése alá esnek a biztositó társaságok (kölcsönös biztositó intézetek is) valamint ezen cikk záróbekezdése szerint a szövetkezetek (sociétés coopératives) is, már pedig a szövetkezetek és biztositó intézetek kétségkívül magánjogi összességek (collectivités de droit privé), amelyek tehát a 255. cikkben nyertek szabályozást és igy kiesnek a 256. rendelkezései köréből. A „Hangya" alapszabályai értelmében szövetkezet. A magyar békedelegációnak a főhatalmakhoz intézett abban a jegyzékében, amelyben épen a 255. cikk eredeti szövegével szem" ben az ottfoglalt rendelkezéseknek a szövetkezetekre való kiterjesztése kéretett, ez kifejezetten emlitve van. Minthogy pedig az „összesség" szó nem jogi műszó, hanem alkalmazható volna valamely közkereseti társaságra is, ez a kitétel határozott jogi tartalmat csakis a „publiques" jelzőszóval való összefüggésben nyerhet. így arra a következtetésre kell jutni, hogy a „publiques" jelző a 256. cikkben a „collectivités" szóra is vonatkozik, és hogy ekként a 256. cikk rendelkezései csakis a nyilvánjogi összességekre értendők. Hozzáteszi azonban az indokolás, hogy ezt az okfejtést még nem tekinti döntő erejűnek. Az itélet tehát arra a következtetésre jut, hogy a cseh részről elfoglalt azon álláspont, hogy a „Hangya" a 256. szerinti „collectivité" nem pedig a 250. szerinti társaság, és hogy a „Hangyát nem illetné meg a 250. szerinti jogvédelem: nem áll szilárd alapon, figyelembevéve különösen azt, hogy olyan „összességek" javainak elosztása, amelyek a felosztott területeken gyakoroltak tevékenységet, külön szabályozások tárgyai lesznek, a Bsz. szerzői ezen „összességeket" nem akarták kivonni azon garanciák alól, amelyek a 249. és 250. cikkekben foglaltatnak. Sőt inkább az látszik logikusnak, hogy mindaddig mignem ezek a javak végleges egyezménnyel fel nem osztatnak, azok mentesek kell hogy maradjanak bárminemű olyan kényszerrendszabály alól, amelyek a IV. cimben egyenkinti felsorolásban tárgyalva vannak. Ez a következtetés megerősítést nyer a magyar békedele gációnak a békekonferenciához a 256. cikk kapcsán intézett észrevételei által. Ezen észrevételekben a magyar békeküldöttség épen azt mondja, hogy mivel ezen „összességek" javai csakis a Bsz. hatálybalépte után lesznek felosztandók, ennélfogva egyetlen érdekelt hatalom sem foganatosithat olyan intézkedést, amely ezen javakat érintené. Panaszt emelt a magyar