Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

29 csapatok parancsnokainak egyéniségében s a politikai helyzetben találják magyarázatukat. Általában mi is fontosnak tartjuk azt, hogy a megszálló hatalom jogai és kötelességei nemzetközi egyezményekben szabály oztassanak. Ezzel legalább annyit lehetne elérni, hogy a háború után felállitandó döntőbiróságok konkrét jogszabályok alapján Ítélkezhetnének és nem kellene a sötétben tapogatódzniok, kizárólag elméletekre támaszkodniok, mint ahogy a most működő döntőbiróságok teszik. Kétségtelen, hogy a hágai 4-ik egyezménynek is óriási jelentősége van a Cour Permanente és a Vegyes Döntőbiróságok Ítélkezésénél, pedig az abban foglalt szabályozás nem tökéletes, különösen nem domboritja ki a megszálló hatalom kötelességeit. A fődolog az, hogy az alapelvből nem szabad engedni s a Cybihovszky-féle felfogások ellen küzdenünk kell. A megszállás nem adhat szuverén jogot, hanem csak a Békeszerződés. A draft legfontosabb rendelkezései közül a következőket emelem ki: 6-ik cikk: A megszállott terület lakosságát nem lehet hűségeskü letételére kényszeríteni, mert a lakosokat továbbra is köti a saját uralkodójának tett hűségeskü... 10-ik §. . . . köteles az elfoglalt terület közigazgatásának költségeit fedezni ugyanoly mértékben, amint ezt a törvényes kormány fedezni köteles volt. 18. §. A megszálló hatalom hivatalos nyelve nem hozható be. Az egyezmény hét részre oszlik: az első: A megszállás létrejöttéről, a második: A megszállás általános hatásairól, a harmadik: A megszállott terület közigazgatásáról, a negyedik: A lakosság ellenőrzéséről, az ötödik: a Magántulajdonról, a hatodik: a Köztulajdonról, végül a hetedik: A semleges államok polgárairól és azok tulajdonáról szól. A magántulajdon sérthetetlenségének elve általában dominálja ezen fejezeteket, melyek részletes intézkedéseket tartalmaznak a magántulajdonra vonatkozólag azon elvek alapján, melyeket fentebb ismertettem s amelyek általában a hágai negyedik egyezményből lettek átvéve. Amidőn a Bellot-szabályokról beszélünk, nem mulaszthatjuk el, hogy meg ne emlékezzünk azok kidolgozójáról, Bellot mesterről, akit hivatásának teljesítése közben, a kongresszus alkalmával Varsóban ragadott ki a kérlelhetetlen halál körünkből. Abban a nagy nemzetközi jogi vitában és diplomáciai küzdelemben, amelyet az Erdélyből kiüldözött magyar állampolgárok Románia ellen folyatatnak, Bellot mester is részt vett és pedig a magyar oldalon, az igazság oldalán. Megkérdeztetvén, hogy mi a véleménye az agrárperekben felmerült jogi kérdésekről, terjedelmes jogi véleményt dolgozott ki, melyben részletes elemzés alá veszi a Bsz. 250. cikkét, a román agrártörvényt és a vegyes döntőbiróságok judikaturájából vett példákkal, az egyes államok nemzeti törvényei-