Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-3. szám - A magyar-román optánspör

lyozza, miszerint területe bármely hadviselő fél által hadmüveletek céljára felhasználtassák, nem kötelessége viszont, hogy állampolgárait gátolja a hadviselőkkel folytatott commerciumban. Dugáru vagy blokád esetét figyelmen kivül hagyva semleges államok javai a tengeren le nem foglalhatók. Szóval elkobzásnak csak ellenséges hajón lévő* ellenséges javakkal szemben van helye — a fennti kivételekkel. A háborús fejleményeket ismertetve rámutat a szerző arra a kettős nyomásra, melyet a hadviselő felek a semleges államokra gyakoroltak azért, hogy maguknak mennél több gazdasági értelemben vett előnyt biztosithassanak az ellenség rovására. A nyomás az entente részéről volt erősebb és ezért eredményesebb. Nagyobb tengeri hatalmánál fogva Anglia olyan kedvező szerződések megkötésére birta elsősorban a skandináv államokat, melyekre a központi hatalmak nem voltak képesek. A dugáru meghatározása önkényesen kiterjesztetett, mondhatni minden használati cikkre s Anglia egy eddig teljesen ismeretlen méretű blokáddal, „fekete listákkal", kiviteli tilalmakkal rendkívül nehéz helyzetbe hozta a semleges államokat, melyek kénytelenek voltak deferálni, nem birván az angol piac termékeit^ nélkülözni. A háborúba való beleavatkozása előtt az Egyesült-Államokkal is gyakran került konfliktusba Anglia az emiitett erőszakos rendszabályok folytán. A háború utáni fejlődés a Népszövetség egyezségokmányávál kezdődik. Ezen okmánynak 16-ik cikkelyében foglalt határozmányok vannak hivatva elvenni az államok kedvét háború indításától. Elsősorban pénzügyi és általában gazdasági retorziókkal sújtja ez a cikkely azt az államot, mely egy másik tagállamot megtámad anélkül, hogy előbb igénybe venné a Népszövetség Tanácsát, mint közvetítő fórumot, a viszály békés elintézésére. A Népszövetség összes tagállamai kötelesek a megtámadott államnak védelmére kelni s ezáltal tulajdonképen a semlegesség, mint ilyen megszűnne, ha nem volnának államok, melyek, mint Amerika nem tagjai a Nemzetek Szövetségének. A háborúban bebizonyult, hogy a semleges államok többé nem tétlen szemlélői a többi népek nagy viaskodásának, ezért a Népszövetség ülésszakain állandóan napirenden van a kérdés, hogyan lehetne a béke fenntartása feletti őrködésbe (ezt nevezi a szerző „international police"nak) nem tagállamokat belevonni. A békére való törekvés jelentős állomása volt Locarno, azonban az TJ. S. A. ebben sem participált. A leszerelési mozgalom során azután jegyzékváltás indult meg Briand és Kellog között, mely arra irányult, hogy Amerika részéről cooperatio biztosittassék valamely állam háborús ténye esetén. Ezek a tárgyalások azóta az u. n. Kellog-paktum aláírását eredményezték, vagyis legalább részben megtörtént az, amit e munka szerzője végszavában ajánl a helyzet megoldására, anélkül, hogy az U. S. A. belépjen a Népszövetségbe. Másszóval Amerika aláirt egy okmányt, mely a háború intézményét mintegy eltörölte s ezáltal feleslegessé tette, hogy mint semlegesnek, jogai és kötelességei a Népszövetség által meghatároztassanak. j Nagy vonásokban ezekről van szó Jessup kis műveben, mely tömören, nagy alapossággal mutatja be korunk békemozgalmát és sok éleslátással határozza meg egyfelől a Népszövetség, másfelől hazája, Amerika által a jövőben megoldandó feladatokat, melyeknek célja t. i. a világbéke fenntartása, kétségkívül tiszteletreméltó. Dr. Jármai Gyula. Pallae részvénytársaság nyomdája Budapesten V., Hon véd-utca 10. (Távbeszélő: Aut. 205—67, 205—68. 205—69.) Felelős vezető: Tiringer Károly műszaki igazgató.