Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 1-3. szám - Nemzetközi jog a magyar biróságok joggyakorlatában
M. E. sz. rendelet 9. §-a akként adott kifejezést, hogy a férj állampolgárságát követik a vele együtt élő feleség stb. Az ilyen s általában függővé vált állampolgári helyzetnek a mikénti rendezését adja meg az 1922: XVII. t.-c. 24. §-a. Az állampolgárság az illetőség megállapitása ily esetekben első és utolsó fokban a belügyminiszter hatáskörében lévén utalva, a bíróságok csakis a jelzett hatóság határozata alapján fogadhatják el a honosság és illetőség megállapítását. (1925 november 23. — 11. P. 7720/1925. sz. — Közölve a Polgári Törvénykezési Jog Tára, VII. 25. III. sz. alatt.) Külföldi kereskedelmi társaságok, amelyeknek fiókjai belföldön eégjegyezve vannak, a belföldhöz tartozóknak tekintendők. — Az állami hovatartozás változása előbb megkötött jogügyletekre visszaható erővel nem bir. A m. kir. Kurta: Alperesnek az a pergátló kifogása, mintha a jelen kereseti követelés nem tartoznék a magyar állam bíróságai előtti polgári per útjára, ugy az 1921:XXXIII. t.-c.-be beiktatott trianoni békeszerződés, mint az Olaszországgal kötött és az 1924:XXIII. t.-cikkbe becikkelyezett pénzügyi egyezmény szempontjából alaptalan. Felperes keresetének ugyanis a közte és az alperes, mint akkoron kétségbe nem vontán magyarországi telepü munkaadó között még a világháború előtt kötött szolgálati szerződés az alapja. Erre a szerződésre alapított igény pedig nem tartozik a trianoni békeszerződés alperes által vitatott 239. cikk b) pont 2. bekezdésében foglalt rendelkezéseinek a hatálya alá. Ez a rendelkezés t. i. a trianoni békeszerződés életbelépte előtt a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai, másfelől a magyar állampolgárok között kötött szerződésekre vonatkozólag felmerült vitás kérdéseket utalja a Vegyes Döntőbíróság elé. Nem tehát általában az ily állampolgárok között fennálló, hanem csak az ilyenek között „kötött" szerződésekre vonatkozókat; már pedig az nem vitás tény, hogy peres felek közötti szolgálati szerződés megkötésének idején mindkét peres fél magyar állampolgár, illetve alperes magyarországi telepén kereskedelmi társaság volt. Arra pedig, hogy a Vegyes Döntőbírósági eljárás alkalmazandóságának a szerződós személyei valamelyikének honosságában utóbb beállott változás is alapja lehetne, a kérdéses békeszerződésnek sem a fentebb idézett, sem pedig a jelen üggyel kapcsolatba egyáltalában nem hozható 234. és 256. cikke nem nyújt semmi támpontot. (1926 január 14. — P. II. 5183/10—1925. sz. — közölve a Polgári Törvénykezési Jog Tára, VII. 42. sz. alatt.)