Nemzetközi jog tára, 1928 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - Ujabb judikatura az államközi clearing köréből

38 sithétő a tartozás a hagyaték erején túlmenően. Vagyis: az „ad wires hereditatis" elvet fogadja el az adósállam szavatossága tekintetében. Analóg módon állapította meg ugyanez a bíróság az angol hivatal felelősségét a reciprok esetben. (Case 2863; közölve ugyanott:) 2. Szavatosság adós csődje, fizetésképtelensége vagy fizetéseinek besziin letése esetében. A 231. cikk út. függelék 4. — tudvalevőleg — olyképen rendelkezik, hogy a 231. b) pontban körülírt állami szavatosság nem foglal helyet abban az esetben, hogyha a tartozás az adós országának törvénye szerint a hadüzenet időpontjában elévült volt, vagy az adós ekkor már csődben volt, fizetésképtelen lett, vagy fizetéseinek beszüntetését bejelentette, A döntőbíróságok judikaturája kezdetben nagyon formalisztikus volt a „fizetésKéptelenség" fogalmának értelmezése körül. így: az angolnémet Vdb. Seligmann c/a Liebermaiin-ügybeii (Rec. I—730.), azután Ladenburg c/a Wiengart-ügyben (Rec. II—196.) a szavatosság kizárásájioz megkívánta, hogy adósnak insolventiája még a háború előtt hatóságilag megállapittatott kellett, hogy legyen és a fizetésképtelenség egyéb formáit nem tartotta elegendőnek. Ezen judikatura ellen erős kritika indult meg a német irodalomban, aminek hatása nemsokára jelentkezett a döntőbíróságok liberálisabb jogértelmezésében: Bunge, a „Juristische Wochenschrift" 1926. évf. 15. füzetében („Der Ausschluss der Staatshaftung bei Vermögensverfall des Schuldners") kimerítően ismerteti az idevágó joggyakolat fokozatos fejlődését és az ebbenfoglalt gazdag anyagból vannak átvéve az alábbiak. A német kritika hatása alatt az angol-német Vdb. Johnson c/a Joachimson-ügyben (1923 július 24-iki Ítélet; közölve Jur. Woch. 1924. évf. 1393.) kimondta, hogy a fizetésképtelenség fogalmához nem szükséges hatósági megállapítás, hanem elégséges hogyha adós a hitelezőknek a fizetésképtelenséget valamely formális módon (pl. körlevél utján) bejelentette. Egy későbbi ítéletben pedig (Báron c/a Areudt; Rec. V—303.) ugyanez a bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy abban az esetben, hogyha adós már a háború előtt felfedező esküt tett le: ugy ez elegendő a szavatosság kizárására, mert a 4. intenciója az volt, hogy a hitelező ilyen esetben csak ahhoz jusson hozzá, amihez clearingeljárás nélkül jutott volna, nem pedig az, hogy az állam által fizettesse meg a fizetésképtelen adós tartozásait. Több ügyben vitássá tétetett a csődkvóta clearingképessége és valorizációja. A függelék 4. §. 1. bekezdés zárómondata a csődkvótát a clearingbe vonja be. „ ... Ezekben az esetekben a;jelen függelékben körülirt eljárás nyer alkalmazást a szétosztásra kerülő összeg kifizetésénél." Német részről az allegál-