Nemzetközi jog tára, 1928 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3-4. szám

25 vetséges és társult hatalmak állampolgárainak adja meg- a jogot, hogy a vegyes döntőbíróság előtt felléphessenek, a felperes pedig nem volt az, legalább is „jogilag" és „Magyarországgal szemben" 1919. június havában, amidőn az általa állított kártokozó rendszabályok foganatosíttattak. Ezen minőségét jogilag és Magyarországgal szemben csak a Bsz. által szerezte meg s következésképpen ennek jogerőre emelkedése napján, vagyis 1921 július 26-án. Hiába hivatkozik felperes az 1920. április 9-iki 236. számú cseh-szlovák törvényre, mellyel azt akarja igazolni, hogy 1918 október 2S-ika óta cseh-szlovák állampolgár. Ezen törvény jogi hatásai belügyileg kétségtelenek, azonban Cseh-Szlovákiának Magyarországhoz való vonatkozásaiban alá van rendelve a trianoni Bsz. rendelkezéseinek. Ezen Bsz. csak 1921 július 26-án lépett életbe és Magyarországot csak arra kötelezi, hogy ezen időponttól kezdve mondjon le régi állampolgárainak honosságáról: a trianoni Bsz.-ben ugyanis nincs olyan rendelkezés, mely a honosságra vonatkozó szabályoknak visszaható erőt tulajdonitana. III. Végül szükség esetén a magyar kormánymegbízott kétsógbevonja a vegyesdöntőbiróság illetékességét, mert amenynyiben valósággal hadiállapot volt a cseh-szlovák és a bolsevista magyar állani között, felperes javainak elvitele, egyenes következménye volt az ellenségeskedéseknek, vagy a hadműveleteknek, melyről a trianoni Szerződés VIII. részének első függelék kilencedik §-a intézkedik s mely a jóvátételi bizottság hatáskörébe tartozik. Felperes perirataiban a vegyes döntőbíróság illetékességét vitatja s azt állítja, hogy 1918 október 28-án megszerezte a csehszlovák állampolgárságot. Ezen tétel bizonyítása céljából nemcsak a cseh-szlovák törvények tartalmára hivatkozik, melyek ezen időponttól kezdve elismerik ezen állampolgárságot, hanem SL trianoni szerződés 213. cikkére is, mely arra kötelezi Magyarországot, hogy ismerje el azon uj állampolgárságot, amelyet a Szövetséges és Társult Hatalmak törvényei szerint és ezen hatalmak illetékes hatóságainak határozatai értelmében állampolgárai megszereztek, vagy meg fognak szerezni, akár honosítás utján, akár egy szerződés rendelkezése következtében ós hogy mentesítse ezen állampolgárokat minden szempontból ezen uj állampolgárság megszerzésére való tekintettel mindennemű hűségi kötelességtől eredeti államukkal szemben. Hivatkozik a vegyes döntőbíróság által elfogadott eljárási szabályok 39. cikkére is, mely szerint : „azon esetben, ha valamelyik fél állampolgársága a per folyamán vitássá válik, az illető kormánymegbízott kijelentése lesz döntő a honosság kérdésében és nincs helye bizonyítás elrendelésének a honosság kérdésében, csak ha az a két kormánymegbízott között vitás" ós kéri