Nemzetközi jog tára, 1928 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3-4. szám

19 az, ahol felperes állandó lakás céljából berendezkedett, ahol rendesen ügyeit intézte, ahol állandóan gyakorolta állampolgári jogait és ahol az állami hatóságok alá tartozott. Ha lehetséges meghatározni ezen helyet, akkor azon országnak a törvénye, melynek területén ezen hely fekszik, alkalmazandó a másili ország törvényei előtt azon értelemben, hogy felperes honossága kizárólag az előbbi jog által határozandó meg. Valójában egyedül ezen törvény területe az, ahol egyesülnek azon jogi ós ténybeli elemek, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy tényleges állampolgársági kötelék szülessen, nem csupán elméleti. A becsatolt okiratokból, valamint felperesnek az 1926 jul. 5-iki tárgyaláson eskü alatti kihallgatása alkalmával adott válaszaiból, melyeket az ellenfél nem tagadott, megállapítást nyert, hogy felperes Németországot hat éves korában hagyta el és miután elvégezte tanulmányait Lausanneban és Oxfordban, véglegesen Budapesten telepedett le 1899-ben, ahol ügyeit megszakítás nélkül intézte. Amidőn a katonai hatóságoknál Budapesten katonai szolgálatának teljesítése végett jelentkezett, kizárólag csak egészségi okokból nem vétetett fel, 1910—1919-ig tagja volt a magyar országgyűlés képviselőházának, melynek csak magyar honosok lehetnek tagjai, sohasem tartott fenn összeköttetést Németország'gal, kivéve néhány rövid látogatást, melyeket Berlinben lakó szüleinél tett. A fentemiitett laisser-passer nem volt más, mint egyszerű •előzékenység, melyet a bécsi német követség felperessel szemben tanúsított, hogy megkönnyitse neki a visszatérést Magyarországra azon időben, amikor a bolseviki önkényuralom alatt szenvedett és hogy a német állampolgárságba való visszahelyezését felperes csak azért kérte, hogy lehetővé tegye a laisser-passer kiadását, melyhez semmi joga nem volt. A fentiekből következik, hogy azon ténybeli feltételek, melyek szerint a jelen jogalkalmazási kérdés megoldandó. Magyarország területén találhatók és hogy ennek következtében a magyar jog alkalmazandó. A magyar honossági törvény szerint, mely 1879-ben hozatott a magyar állampolgárság megszerezhető honosítás utján s ezen honosság nem veszíthető el valamely idegen állampolgárság egyszerű megszerzése által. Ezen fejtegetésekből következik, hogy felperes magyar állampolgár és ilyennek tekintendő a Bsz.-ek alkalmazása szempontjából, ezen okból pedig a Vdb. hatásköre megállapítandó. A kereset elfogadhatósága. Az S. H. S. állam tagadja, hogy a kereset elfogadható volna a) mert a trianoni Bsz. 250. cikkére támaszkodva, nem magyar állampolgár nyújtotta azt be a Vdb-hoz, hanem német és b) mert a peres javak lefoglalása az 1915 augusztus 17-iki