Nemzetközi jog tára, 1927 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám

4 qui sont de leur compétence aux termes des sections III., IV.,. V. et VII." Ez a rendelkezés nagyon sok kontraverziára adott már alkalmat úgyszólván valamennyi Vdbsg előtt. Három különböző felfogás áll egymással szemben: 1. A Vegyes Döntőbíróságok rendszerint hatáskörrel birnak a III., IV., V. és VII. cimek alá eső minden ügyben, amelyben valamely rendelkezés jogvitássá tétetett, amennyiben ugyanis magukban ezen rendelkezések valamelyikében más biróság hatásköre fenntartva nincsen. Ezt az álláspontot foglalta el a francia-német Vdbsg a Soc. Vinicole & Mumm perben (Rec. 1—22.) és a francia-osztrák Vdbsg, az „Office francais c/a Liquidateurs de la Banque d'Autriche-Hongrie (Rec. I—611.) ügyben. 2. Ennek ellentéte az a másik szélső felfogás, hogy a Vdbsgok hatásköre csupán" csak a felhívott IV., V. és VII. címekben kifejezetten a Vdbsgok hatáskörébe utalt jogvitákra terjed ki. Ezt az álláspontot foglalta el következetesen a német kormánymegbízott. 3. A két felfogás között van egy közbenső álláspont. Ezen utóbbi álláspont szerint a 304. b) 1. rendelkezései nem imperativ rendelkezések, hanem dispositivek; a Vdbsg nem kizárólag azokban a jogvitákban bir hatáskörrel, amelyek a III., IV., V.. és VII. címekben expressis verbis ezen biróság hatáskörébe utaltattak, hanem a kifejezetten a Vdbsg hatáskörébe utalt eseteken felül még más ezekkel rokon ós összefüggő és ugyancsak a hivatkozott cimek rendelkezéseiből keletkezett jogvitákban' is hatáskörrel bir; jogértelmezés kérdése az, hogy a felmerülő konkrét jogvitára ilyen alapon a hatáskör kiterjeszthető-e? Ez az úgynevezett „théorie de rayonnement". Ezt az álláspontot foglalta el az angol-német Vdbsg Norddeutsche Bank c/a Board of Trade (Rec. II—520.) ügyben, továbbá a lengyel-német Vdbsg a Tiedemann c/a Lengyel állam (Rec. III—596.); a jugoszláv-osztrák Vdbsg Wapa c/a Osztr. állam (Rec III—720.) és a jugoszláv-bolgár Vdbsg Tchoupria c/a Bolgár állam (Rec. III—185.) stb. ügyekben. Az idevágó jndikatnra ismertetése előtt legyen szabad egy rövid piülan'tást vetni arra a kérdésre, hogy a 'belföldi honos a saját hazája ellen felléphet-e a Vdbsg előtt? Ez a kérdés miiradiem további megfontolás nélkül már önmagában, nemleges választ 'érdemel azon alapon, hogy a nemzetközi jellegű biró'ságok csakis vegyes honosságú felek között bíráskodhatnak, azonban figyelemmel arra, hogy magában a békes'zerződé'Sben vannak egyes rendelkezéseik, amelyek a legyőzött államokat a saját állampolgáraikkal szemben való kártérítésre kötelezik, (így a trianoni szerződés 232. j) kérdésessé válhatott, hogy vájjon ezen magában a bise b o stipnlált kötelezettség alapján nem lehet-e a Vdbsgok előtt fellépni? Hogyha eH'ngaijuk azt a thefitist, amelyet a francia-német Vdbsg magáévá tett, hogy t. i. a III., IV., V. és VII. cimek rendelkezései alapján támasztott minden jogigény a Vdbsg hatáskörébe tartozik: akkor a 232. j) alapján emelt