Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus

nált földiének elgazosodása után tovább költözött. Ai egyes nemzetségtagnak kézi szerszámaiktól eltekintve, alig lehettek birtokában termelő eszközökAz ősi mezőgazdálkodó társadalmak kommunizmusa azonban épp olyan patriarchális, vagyis inkább szűkkeblűén kizárólagos és zsarnoki Jellegű volt, mint az ős vadájzrajoké. Minden mindenkié volt, — de csak nemzetségen beiül. Más nemzetségbeliek legfeljebb a vendégjog, vagy az igen kapzsi alkudozásokkal folytatott csere révén részesülhettek a nemzetség által elfoglalt föld haszonvételeiben és termékeiben, az ilyen idegeneknek nemcsak a nemzetségi jószágtól való elverése, hanem megtámadása és kifosztása is érdemszámba ment. A mindenki vagyonát a nemzetségen belül is csak úgy és annyiban használhatta bárki, amennyiben ezt az élet és vagyon felett korlátlanul rendelkező főnök megengedte, illetőleg elrendelte. Ezt a zsarnoki hatalmat éppen csak a nemzetség némely fontos ügyeiben összehívott tanácskozások enyhítették. Azonban amily mértékben a tökéletesebb munka a legelemibb szükségletek biztosításán felül még bizonyos nagyobb életkényelmeket engedett meg, ugyanabban a mértékben fejlődtek ki az egyenlőtlenségek ezekben a még mindig kommunista társadalmakban. A főnök mindent igénybe vehetett a nemzetség bármely tagjától, amit szeme szája megkívánt, ő volt akkor az állam. A teljeserejű férfiak, az egyes már lassan kifejlődő szűkebb családok fejei még szintén kivehették részüket a {óból, az asszonyok, gyermekek élete a legnagyobb függésben telt él, az öregek is alighanem örülhettek, hogy élni hagyják őket- hs már kialakult a legyőzött nemzetségek életben hagyott tagjaiból a rabszolgaosztály, amelynek tagjai számára semmiféle jogot el nem ismertek, sőt élni is csak addig hagyták őket, ameddig munkaerejük révén az állatállomány módjára kihasználhatták. Az őskommunizmusnak ez az alakja tovább módosult, midőn a háborús bonyodalmak több nemzetség szorosabb szövetkezését tette szükségessé. Ekkor már az egyes nemzetségek külön vagyona a nagyobb törzsek, népek összvagyonában külön szerepelt, a nemzetségfő a nép tanácsában nemcsak egy embercsoportot, hanem egy vagyontömeget is képviselt, félig birtokos, félig bizalmi férfiú jellege lehetett. Majd mikor a lakóhely gyakoribb változtatása is megszűnt, a nemzetségi kommunizmus átalakult községi kommunizmussá, amelyen belül a szűkebb családok szorosabb közösségeket képeztek. A községi kommunizmus intézményeinek tanulmányozására már sok módunk van, mert erre a ma vezető népek történelmi emlékei, légi törvényei, sőt még élő intézményei is elég támpontot nyújtanak. Eszerint a viszonyok nyomása folytán egy helyen megtelepedett, gyakran, bárha nem éppen mindig közös származású emberek a fentartásukhoz szükségeföldet közösen vették birtokba. A legelőket, erdőket közösen használták, olykor a szántóföldeket is közösen mívelték. Azonban a? dllatok már hamar az egyes családok külön tulajdonaivá lettek, úgyszintén a lakóházak a hozzájuk tartozott udvarokkal. A szántóföld közös mivelése is hamarosan helyt adott a csaiádonkénti külön mívelésnek. A közös határt annyi telekre osztották, vagyis inkább már olyan terjedelemben szabták meg. hogy minden családnak jusson egy munkaerejének foglalkoztatásához és megélésének biztosításához elégséges terület, hogy ezek a területek lehetfles