Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 5-8. szám - Az iskolai gyermekvédelem Budapesten

szánt helységekben központosítják, avégre, hogy izok az ilyen egyesületeket létesítő parasztoknak rendszeres Kollektív termelés céljaira átenged fessenek. 5. Tanácsolja a falusi proletároknak és félproletárságnak, hogy kérjék a nemesi gazdaságok mezőgazdasági mintagazdaságokká való átalakítását, melyeket a mezőgazdasági képviseleti tanács kezelne közcélokra, szak emberek bevonásával és a legjobb technikai módszerek alkalmazása mellett Bármelyek legyenek is az agrárreform módozatai, a párt céljául tűzte ki, hogy független osztályt alkot a mezőgazdasági proletariátusból, felvilágosítja azt ama kiegyenlíthetetlen érdekellentétről, amely közte é» a parasztburzsoázia között fennáll, felhívja figyelmét a kisbirtokrend-tzer csábító veszedelmére, amely a kapitalista rendszer alatt nem oldhatja meg a tömeg nyomorkérdését és végül igyekszik meggyőzni őt a teljes szociális forradalom szükségességéről, amely egyedül képes véget vetni a nyomornak és kizsákmányolásnak. Irta: Szerdahelyi Sándor, a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesületének főtitkára. A forradalom előtti Budapest vezetői valahányszor modern érzésüknek vagy a modern korszellemnek hódolni akartak — új iskolapolitikát szerettek volna kezdeményezni. Az uralkodó korrupció a haladásnak még a látszatát sem tűrte meg az élet más területein, de annak nem állott útjába, hogy az iskolaügy terén a haladás maszkirozására alkalmas egynéhány lépés történjék. A haladás főként nagy és célszerű iskolaépületek alakjában jelentkezett. Fürdőket is létesítettek egyes iskolákban, ezeket azonban nem használták, némely iskolánál pedig elfelejtettek udvart, játszóteret bekapcsolni. Kísérleteztek játékdélutánokkal, napközi otthonokkal, az elsők sehogy, az utóbbiak kevés kivétellel alig váltak be. De nem kevésbbé állott a komoly haladásnak útjába a polgári pedagógusok kasztszelleme, amely a maga kizárólagos eszközeit egyedül üdvözítőknek tekintette a gyermekprobléma minden bajában. A háború azután pőrére vetkőztette lezüllött iskoláinkat és kiviláglott mindenki előtt a gyermekprobiéma minden szociális vonatkozása. A gyermekkérdés első sorban szociálpolitikai, népjóléti és orvosi kérdés, csak másodsorban pedagógiai. Ez a megállapítás nem jelentheti az iskola szellemi és morális hatóképességének a lekicsinylését, ámde látjuk a tanító küzdelmeinek meddőséget ott, ahol a társadalmi feltételek ellentétes irányban hatnak. Az a határozat, amelyet a közoktatási ügyosztály előterjesztése alap* ján a minap fogadott volt el a főváros tanácsa, már e körülmény felismerésének a jegyében született meg. A világos és helyes diagnózis pedig az az út, mely a gyógyulás felé vezethet. A határozat maga széles, ha nem is kimerítő programm-keret, amelyen belül, mint lényeg és mint nóvum az iskolai gyámi intézmény hívja föl magira a Köveimet. Az iskolai gyámok tanítók, akik a tanítás alól fölmentetvén, kizárólag az iskolához tartozó gyermekek szociális természetű védelmében tevékenykednek. Iskoláéként 2—3 tanító foglalkoznék kizárólag ezzel, úgy, hogy minden 3—400 gyermek jóléti ügyeinek intézése várna egy-egy iskolai gyámra. Az iskolai gyámok a tantestület tagjai, akiknek referátumai magát a pedagógiai irányítást is kedvezően fogiák befolyásolni. Az iskolai gvámok működét* preventiv természetű és kiterjed a gyermek fizikai és er*öícsi véde-Nwére gyermekvédelem Budapesten.