Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 5-8. szám - A munkásbiztosítás a proletárdiktatúra idején

III Munkásúgrl Siftnle védelmezd államhalalommal • HOMIM küzdelmek ét harcok útján lehetett cssk lépésről-lépésre némi haladást elérni. Jellemző, hogy a munkásbiztositáa tarén elért minden haladás a munkások önkormányzati jogának korlátozásával |árt, s amily mértékben sikerült az intézmény fejlesztését kivívni, oly mértékben hatalmasodott el az állami bürokrácia az intézmény felett. A kapitalista társadalomban tehát aehol sem vált a munkásbiztositás Igád munkásintézménnyé,' nem sikerült azt a munkásoknak téliesen kezükbe venni s a munkások tavára zavartalanul felhasználni Ha véflkj gondolunk azon a közel három évtizedes küzdelmen, amely Magyarországon a munkásbiztositás körül lefolyt, most már csak csodál kőzni tudunk azonja makacsságon és rövidlátáson, amelylyel szembe találkoztak a munkások törekvései. Az 1891. évben megalkotott betegsegélyezési törvényt közel 20 év alatt sem tudták vagy akarták teljesen életbe léptetnid A magyar közigazgatásnak legsötétebb korszakát mutatja az a bornírtságamelylyel e törvényt kezelték. De a váltakozó kormányok tehetetlenségére, is élesen rávilágít az a körülmény, hogy a törvényt folyton reformálni, balesetbiztosítással kiegészíteni akarták, de ez az akaratuk mindig belefulladt ar ankétek és érdektestületek véleményezésének tömkelegébe, ahonnan csak akkor tudták kihúzni, amikor a nemzeti ellenállás korszaka után megalakult nemzeti kormány, politikai jogok helyett — a régi recipe szerint — szociális reformokkal akarta elnémítani a tömegeket- Ekkor létesült az 1907. évi XIX. törvény. Kétségkívül a múlttal szemben e törvény igen nagy haladást jelentett s mivel végrehajtását a közigazgatás kezéből kivették, csakhamar az ország egész területén ez alapon kezdtek működni a munkásbiztosító pénztárak. De most is bekövetkezett az, hogy az anyagi téren nyújtott haladást a munkások önkormányzatának korlátok közé való szorításával ellensúlyozták A pénztárak vezetéséi fele részben munkáltatókra bízták, azonkívül pedig az egész intézmény fölé egy állami hivatalt létesítettek, amely szigorúan őrködött azon, hogy az ily módon megcsorbitott önkormányzat valahogy ne érvényesülhessen Közbejött a háború és négy háborús esztendő rémes nyomorúságának kellett ránk szakadni, amíg a kormány rászánta magát, hogy a munkásbiztosításon a változott viszonyoknak megfelelő módosításokat eszközöljön. Arra már nem volt bátorsága, hogy a balesetbiztosításhoz is hozzányúljon mert ennek költségei kizárólag a munkáltatókat terhelték, csak a beteg* segélyezést reformálta, ezt is oly szűkkeblűén és oly szerény méretekkel, hogy a munkásbiztositás szolgáltatásai, a háborús árnivóhoz képest alamizsnaszerűek maradtak. A proletárdiktatúrának kellett jönni, hogy a munkásbiztositás terén is rendet teremtsen. A Tanácsköztársaság minden tanulmányozás és ankétezés nélkül, már létezésének első napjaiban kibocsátotta a következő rendeletet: A forradalmi Kormányzótanács XXI. számú rendelete l. §. »eieg*egi és baleseti biztosítás hatálya alatt áll minden munkás iföldmivetwunkii Is.) Munka* mindenki, aki köz- vagy maginszolgálalban munkabőr vagy flzelés tejében dolgozik. A (öldniivesmunkisok biztosítJwinak módozatairól a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság külön rendelettel fog intézkedni.