Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus

Munkisúgyi Srtmlr Itt Nagy mértékben módosították az egyes ősközségek képét a háborúi bonyodalmak és ezek következményei. Attól eltekintve, hogy a harcok közben sok falu elpusztult, soknak lakossága rabszolgasorra kerüli, nagyon különféle fejlődést vett a győztes és a legyőzött népek községeinek élete. A győztes népek vezetői a meghódított országokban az erőszak jogán nagy területek ural lettek, otthoni köiségükre azután nagy gazdagságukkal ránehezedtek, és velük jogilag még mindig egyenlő polgártársaikat vagyonilag függő helyzetbe hozták, majd kl Is semmizték. A legyőzött országok földmívesei pedig esetleg tovább dolgozhattak közöa birtokukon, de munkájukat és ennek eredményét nagyrészt egy a győztes fajból föléjük helyezkedett földesúr vagy esetleg a győztes államhatalom javára kellett beszolgáltattok. Az államhatalom kiküldött hivatalnokai különféle módokon és jogcímeken idővel a régi nemzetség-főkét is meghaladó magánrendelkezési jogot vettek igénybeígy lassankint elhomályosult, sőt sokhelyt meg !<• szűnt a régi községi kommunizmus. Az egyes családfők nem szívesen mondtak le eszközeik, tárgyaik, állataik, lakóházaik és az ezekhez tartozó belső telkek és kertek kizárólagos használatáról. Ezek tehát mintegy közmegegyezéssel a családok, illetőlég az azokat képviselő családfők teljes tulajdonába mentek át. De ugyanez történt a bevetett külső telkekkel is, amikor az időnkénti újraosztások kijöttek a divatból. Most már az egyes ember már nem a község által való részesítés, hanem a családi birtokoknak a családfő halála után való szétosztása, majd a földnek zálogbavétele és végre tulajdonul megszerzése útján jutott birtokhoz. A harcok és politikai küzdelmek útján nagy hatalomra vergődött győztes nemzetség-fők a meghódított területeken nagy kiterjedésű szántóföldek, erdők, legelők fölött szereztek olyan tökéletes magánrendelkezést, aminőt ezelőtt legfeljebb a családi házhelyükön gyakoroltak, s az ott élni hagyott embereket csak mini szolgáikat, jobbágyaikat tűrték meg. így bomlott fel az ősfalu kommunizmusa és adott helyet a kisebb és nagyobb magántulajdonnak. Megszűnt vagy elhomályosult a családi hitbizományi birtokok eleinte még felismerhető közösségi, szociális alapja is; amiből a nemzetségfő azelőtt egy egész sereg embert kellett, hogy kitartson, azt utóda egészen a maga kedvtelése 'szerint élvezhette, esetlég még el is idegeníthette A gyarmati területeken az európaiak ezen az uton »vették meg* a benszu lött lakosság nemzetségfőitől az előbb egész nemzetség létalapjául rendelt földet. A régi faluközösségből még legtovább tartotta magát az erdők, legelők közössége. Ezt is szétbontották ugyan, először a földesurak, akik a korai kapitalizmus idején egységesen kezelt uradalmak létesítése végett különféle jogcímeken, aminőknek gyártása a mindenkori hatalmasoknak tudvalevőleg nem szokott túlságos nagy fáradságot okozni, semmizték ki ezen javaikból a jobbágykózségek lakóit, azután a legújabbkori jobbágy felszabadítás törvényhozói, akik rosszul felfogott közgazdasági érdekből nemcsak lehetővé tették, de nagyszerűen elő is mozdították mindennemű közösség megszüntetését, a községi erdők, legelők felosztásit, letárolását, szántás céljaira feltörését, nagy kárára éppen az állattartási jövedelmére leginkább ráutalt szegény népnek. Szerencsére azért világszerte sok községi erdő és legelő maradt meg. Ezeken, Illetőleg ezekből a jogosult lakosok megszabott mérvű áltat